Gyakorlati madárvédelem - Ne etessük a vízimadarakat!

Bizonyára mindenkinek ismerős az idilli kép, melyen vadkacsákat, hattyúkat etetünk a tóparton. Szép pillanatok ezek, de ami nekünk meghitt és romantikus, az sajnos a vízimadaraknak felér egy mérgezéssel. Miért is rossz, amit jóindulatból teszünk és látszólag ártatlan? Minden állatnak, madárnak megvan a saját tápláléka, amit természetes környezetében képes megtalálni, megszerezni. Nincs ez másképp a vízimadarak esetében sem. A tőkés réce (vadkacsa) lágy szárú növényeket fogyaszt, amiket a víz alatt és a parton egyaránt megtalál. Ha ez a táplálék hiányzik, meg sem telepszik a környéken. Sajnos mi, emberek már nyáron elkövetjük azt a hibát, hogy elkezdjük etetni a vízimadarakat. Pusztán jóindulatból elindítunk egy olyan folyamatot, ami az egyik legkárosabb dolog, ami szeretett madarainkkal történhet. A nyáron csúcspontjára érő egész éves etetéssel hozzászoktatjuk a madarakat ahhoz, hogy tulajdonképpen nem kell semmivel sem törődniük, hiszen van egy partszakasz, ahol minden nap akad táplálék. Sajnos ezek a madarak az első komoly fagyok beálltával sem vonulnak el, és megtörténik a baj. A rémtörténet igaz: 2016-2017 telén, az egyik hajnalban hattyúk, récék tömegével fagytak bele a Füredi-öböl vízébe. Az állandó etetéssel sikerült kikapcsolnunk azt az általában jól működő ösztönt a vízimadarakban, hogy az erős fagyban el kell hagyni a tavat. A beszórt táplálékért való folyamatos harc más viselkedésbeli torzulásokat is eredményez. A madarak sokkal agresszívabban viselkednek egymással a territoriális összetűzések során és a párzási időszak alatt is. Ez hosszútávon szintén romboló hatással van a madarak érzékeny szociális szerkezetére is.

Végezetül essen egy pár szó magáról a táplálékról, a száraz kenyérről, amit előszeretettel szórunk vízimadaraink elé. A gabonafélék magas fehérjetartalma miatt ez a legkártékonyabb táplálék, amit adhatunk madarainknak. Ahhoz, hogy egy tőkés réce természetes környezetében megfelelő mennyiségű tápanyagot vegyen magához, egész nap folyamatosan lágy szárú növényeket kell fogyasztania, kicsit hasonlóan a legelő, patás emlősökhöz. Gondoljunk csak bele, hogy 10 db vadkacsa fél kiló száraz kenyér elfogyasztásával mennyi fehérjét visz be a szervezetébe táplálékként. Ennek következményei szintén drámai hatással vannak a madarak szervezetére. Az egyik probléma az emésztőrendszer, illetve a máj idő előtti károsodása, ami harmadára csökkentheti a madarak életkorát. A krónikus elhízás, szintén súlyos probléma, hiszen egy zsákmányállatnak létkérdés, hogy egy ragadozó támadása esetén milyen gyorsan tud elmenekülni. Ha normális esetben három szárnycsapás már elegendő a meneküléshez, a negyedik szárnycsapás már akár a madár vesztét is okozhatja. A legsúlyosabb kenyér által okozott egészségügyi probléma az úgynevezett angyalszárny-betegség, ami tulajdonképpen röpképtelenséget jelent. Ez a fejlődési rendellenesség azt az új állatgenerációt sújthatja, melynek szülei egész évben kenyérrel voltak etetve. Beszélhetnénk még a vízbe visszakerülő szerves anyagok okozta hatásokról, vagy a folyamatos madár jelenlét miatti patkány túlszaporodásról és az ebből adódó egyéb betegségek, fertőzések megjelenéséről is. Tudnunk kell, hogy a természetben minden összefügg egymással, az ok-okozati drámák és csodák sora végtelen, és csak mi vagyunk, akik ezt jó vagy rossz irányba mozdíthatjuk el itt, a Földön. Feltehetnénk a kérdést, hogy akkor mivel szabad etetni vízimadarainkat? Leginkább semmivel, hiszen megtalálják ők a nekik szükséges táplálékot, értenek hozzá… Ha már minden áron így szeretnénk magunknak romantikus pillanatokat szerezni, válasszunk olyan partszakaszt, ahol szakértők által kihelyezett vízimadár-táplálék található, de talán elég, ha csak gyönyörködünk bennük és óvjuk környezetünket, a természetet, hogy unokáink is láthassák azt a csodát, ami nekünk még megadatott.