Az életszínvonal növelése és a klímavédelem összeegyeztethető

Akik érdeklődve tekintenek a klímapolitikai aktualitásokra, azoknak az elmúlt napok legjobb híre egyértelműen az Innovációs és Technológiai Minisztérium napelemes és fűtéskorszerűsítési pályázata volt. A pályázat nem csak azért nagy horderejű, mert több tízezer háztartásnak nyújthat korszerű energetikai megoldást, hanem mert valós példaként szolgál arra, hogy a klímavédelmi intézkedéseknek nem feltétlenül kell együtt járnia a lakosság terhének növekedésével.

A száraz tények a következők: az Innovációs és Technológiai Minisztérium lakossági napelemes és fűtési rendszerek támogatásáról szóló pályázat hirdet vissza nem térítendő támogatással. A nyertes pályázatok megvalósításával várhatóan 175 megawatt beépített új napelemkapacitás létesül Magyarországon, ami a háztartási erőművek kapacitását negyedével, a megújuló energiát termelők háztartások számát harmadával növelné meg, és a kalkulációk szerint legalább 50 ezer tonna szén-dioxid-kibocsátás csökkenéssel jár.

Napelemes rendszer kiépítésére bruttó 2,8 millió forintot, napelemre és fűtéskorszerűsítésre fűtőpanellel 9,3 millió forintot, napelemre és fűtéskorszerűsítésre hőszivattyúval 11,55 millió forint támogatást kaphat egy pályázó.

A pályázat azonban jóval túlmutat önmagán, hiszen nem csupán kiváló lehetőség a magyar családok számára, de egyben egyértelmű állásfoglalás az Európában zajló klímapolitikai vitában is. Magyarország határozott üzenetet fogalmazott meg: létezik lakosságbarát klímavédelem és csak ezt tartjuk járható útnak.

Az elmúlt időszakban ugyanis egyre élesebb szembenállás látszik kirajzolódni az Európai Bizottság és egyes tagállamok, például Magyarország klímavédelmi elképzelései között. A Bizottság intézkedései jórészt a lakosság terheinek szélsőséges növeléséről szólnak és logikáját az határozta meg, hogy ha a korszerűtlen, szennyező energia felhasználásával járó anyagi terheket növeljük, akkor a fogyasztók vagy kevesebb energiát fognak felhasználni, vagy technológiát váltanak.

"Fit for 55" az Európai Bizottság javaslatcsomaga.

Arra azonban korábbi elemzésünkben is rámutattunk, hogy az energiahasználat a mindennapi életünk során nélkülözhetetlen, ezért a megemelkedő energiaárak miatt nem várható az energiafelhasználás csökkenése. Egyszerűen fogalmazva a lakóépületeket akkor is fel kell fűteni, ha drágább a rezsi és a személygépjárművet akkor is meg kell tankolni, ha magasabb az üzemanyag ára.

Ez a javaslat teljesen figyelmen kívül hagyja, hogy az „elpazarolt” energia jelentős része lakossági oldalon nem luxusfogyasztás során keletkezik, hanem a legszegényebb emberek körében – egész egyszerűen, mert nem tudják megfizetni a modern, energiahatékony megoldásokat. Mindenki szívesen ülne alacsony fogyasztású, új autóban, de van, akinek csak a 15-20 éves használt gépjárműre telik. Mindenki szívesen szigetelné a házát, cserélné nyílászáróit és fűtési rendszerét, de egész egyszerűen nem mindenki engedheti meg önerőből. Ezekben az esetekben családok terhe növekedne, de érdemi kibocsátás csökkentés nem lenne várható.

Azt is érdemes megvizsgálni, hogy mely intézkedések azok, amelyek a „legkevesebb áldozat” árán a hajtják a „legtöbb hasznot”. A megemelkedő lakossági terhek nem fognak a technológiaváltás irányába hatni széles társadalmi rétegek esetében a fenti okok miatt. Azonban a középosztály esetében is súlyos anomáliákba ütközhetünk. Azok, akik a közelmúltban hajtottak végre az ingatlanjaik esetében energiahatékonyság növelő beruházást, de továbbra is fosszilis energiával fűtik otthonukat, vagy környezetbarát, de belsőégésű motorral rendelkező gépjárművet vettek, jelentős vagyonvesztést fognak megélni akkor, ha az Európai Unió idő előtt arra kötelezi őket, hogy álljanak át az általa környezetkímélőnek elismert technológiákra.

Ráadásul mindeközben jelentős kibocsátáscsökkentést sem érünk el ezekben az esetekben.

Kibocsátáscsökkentés szempontjából sokkal nagyobb hatékonyságú intézkedés, ha lehetőséget biztosítunk azoknak, akik anyagi helyzetükből fakadóan rossz hatékonyságú technológiát használnak a mindennapokban, hogy azonnal a legkorszerűbb technológiára váltsanak.

A két megközelítés teljesen eltérő gondolkodásra vall. A Magyar Kormány a klímavédelem ügyét a lakosság életszínvonalának növelésével szeretné összehangolni, vagyis az intézkedések mátrixát két koordináta tengely határozza meg: mennyire segíti elő a klímavédelmi célok megvalósulását és mennyiben járul hozzá a lakosság életszínvonalának növekedéséhez. Az Európai Bizottságnál viszont a klímavédelmi célok teljesülése mellett a másik koordináta tengely, hogy milyen új bevételi forrásokat teremt az adott intézkedés. Ezt figyelembe véve teljesen érthető, hogy miért ütközik a magyar és a bizottsági álláspont.

Mindezek ellenére vannak, akik úgy érvelnek, hogy a lakossági terhek növelése elengedhetetlen – nem csak finanszírozási és a kibocsátás csökkentési oldalról, de a lakosság elköteleződése is úgy növelhető, ha mindenkitől megköveteljük az ügyhöz való személyes hozzájárulást. Az viszont, hogy ez csak adózás formájában képzelhető el, erősen vitatható.

Kétség nem fér hozzá, hogy az egyéni elköteleződés fontos a klímaváltozás kapcsán, de erre nem az életszínvonal csökkenése az egyetlen adható válasz. A Klímapolitikai Intézet álláspontja, hogy valójában a környezet- és klímavédelmi intézkedések csak az emberek életszínvonalának növelésével együtt valósíthatók meg – más esetben az emberek nem fogják hosszútávon támogatni az intézkedéseket. Éppen ezért véleményünk szerint klímavédelmi kérdésekben a sarcolás politikája helyett az ösztönzés politikáját kell folytatni. Pontosan ezt teszi a Magyar Kormány a jelenlegi pályázat kiírásával.

Az ITM pályázati felhívásának célja, hogy minél több, az országos átlagjövedelemnél alacsonyabb jövedelmű család számára is elérhetővé tegye a megújuló energia hasznosítását, illetve fűtésük átalakítását alacsonyabb károsanyag kibocsátású rendszerre.

A célcsoportja azon családok, ahol az egy főre jutó összevont jövedelem évi 4 millió 850 ezer forint alatt van. Ez az a réteg, ahol minden korszerű technológiára elköltött forint valódi szén-dioxid kibocsátáscsökkenést eredményez, emellett jövedelem elvonás helyett inkább mérsékli körülbelül 35 ezer háztartás rezsiterheit.

Steiner Attila, az Innovációs és Technológiai Minisztérium körforgásos gazdaság fejlesztéséért, energia- és klímapolitikáért felelős államtitkára egyértelművé tette, hogy a Magyar Kormány célja az intézkedéssel, hogy a klímaváltozás hatásainak mérséklése mellett az, hogy az alacsonyabb jövedelmű háztartások is olcsó, saját maguk által megtermelt áramforráshoz juttassa.

A mostani pályázat hatásai túlnyúlnak a magyar határokon.

Ezzel a lépéssel Magyarország Kormánya a gyakorlatban is megmutatja az európai közösségnek, hogy az Európai Unió úgy is élére állhat a globális klímavédelmi törekvéseknek, hogy mindeközben nem hozza kellemetlen helyzetbe saját lakosait.

Hogy a Bizottság javaslatai fognak-e érvényre jutni az európai klímavitában, vagy a magyar álláspont, az még egyelőre nincs eldöntve. Az bizonyos, hogy heves viták előtt állunk. Mindannyiunk érdeke az, hogy a közös klímapolitika megvalósítható legyen. Ehhez az szükséges, hogy akárcsak a szóbanforgó pályázat, a későbbi intézkedések is a lakosságnak kívánatosak, a gazdaságnak pedig ösztönzők legyenek.