Azerbajdzsán fővárosa, Baku lesz az ENSZ 2024-es klímaváltozási konferenciájának (COP29) házigazdája. Bár túl sok újat és ambiciózus vállalásokat sem várnak az elemzők az idei COP eseménytől, a helyszín ismételten egy érdekes választás, hiszen egy olyan szénhidrogén nagyhatalom fogadja a részes feleket, ami a megújulóenergia termeléséből és exportjából is egyre inkább kivenné a részét.
Azerbajdzsán különböző nemzeti politikák és nemzetközi kötelezettségvállalások révén eddig lassú, de komoly lépéseket tett az éghajlatváltozás kezelésében. Az ország erőfeszítései között szerepel a megújuló energiaforrásokba való befektetés és a globális klímaegyezményekben való aktív részvétel. E kötelezettségvállalások hatékonysága azonban a további vállalások mértékétől és végrehajtásától függ leginkább.
Azerbajdzsán aktív szerepet játszik a regionális éghajlati együttműködésekben egyre fokozza hozzájárulását a globális éghajlatpolitikai célokhoz. Bár villamosenergia-termelésének 92,7 százalékát a gáztüzelésű erőművekben állítja elő, a gazdag megújuló energia potenciálját kihasználva az ország aktívan részt vesz kiterjedt klímavédelmi kezdeményezésekben. 2023-ban Azerbajdzsán villamos energia termelésének 7 százalékát adták megújuló források, melyben eddig főként három vízerőműnek jutott a főszerep. Az ország megújuló energia potenciálja jelentős, becslések szerint 27.000 MW – ebből 23.000 MW a napenergia és 3.000 MW a szélenergia.
Azerbajdzsán 2016-ban ratifikálta a Párizsi Klímaegyezményt, azóta elkötelezett az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése mellett. Az ország 2015 októberében nyújtotta be nemzeti hozzájárulását (NDC), amelyben kötelezettséget vállalt arra, hogy 2030-ra 35 százalékkal csökkenti a kibocsátását az 1990-es szinthez képest. A 2021-es glasgow-i COP26-on további ígéretet tett arra, hogy 2050-ig 40 százalékkal csökkenti a kibocsátását és több milliárd dollárral növeli az adaptációs és mitigációs célok eléréséhez szükséges anyagi bázist, megerősítve szerepét a globális éghajlatváltozási kezdeményezésekben. Az ország tiszta energia stratégiájának központi eleme a megújuló energiaforrások fejlesztése, részesedésének növelése. 2027 végéig kilenc nap- és szélerőmű park felavatását tervezik, amelyek együttes beépített kapacitás 2 gigawatt. 2030-ig további 10, szintén nap- és szélenergiát használó erőmű építését tervezik, amelyek potenciális teljesítménye akár 5 gigawatt is lehet.
Még ebben az évben a BP várhatóan megkezdi egy napelemfarm építését Jabrayil körzetében. Ez az egyik olyan terület, amelyet Azerbajdzsán az Örményországgal folytatott hosszan tartó, Hegyi-Karabah régiót érintő vita után foglalt el. Baku egy 2020-ban indult és tavaly ősszel véget ért kétrészes katonai offenzíva során szerezte meg e területek irányítását. Az azeri kormány most egy zöld víziót hirdet Hegyi-Karabahról, amely magában foglalja a kormányzati márkajelzésű „nettó nulla” falvak építését. A régiót „zöld energia zónává” is jelölte, azzal a céllal, hogy vonzza a befektetéseket a megújuló energiákba.
A megújuló energiatermelés növekedése nem jelenti azt, hogy hatalmas olaj- és gázkészleteit a földben hagyja, ezért megpróbálja külföldön eladni azt a gázt, amelyet úgy takarít meg, hogy nem használja fel hazai erőművekben. Az országban kitermelt szénhidrogén fő felvásárlója Európa. A felesleg eladása mellett Azerbajdzsán több gáz kitermelését tervezi a jövőben, részben külföldi óriáscégek, például a brit BP, a francia TotalEnergies és az emirátusi olajóriás, az ADNOC új befektetéseinek köszönhetően
Azerbajdzsán nincs egyedül a megújuló energiaforrások és a fosszilis tüzelőanyagok egyidejű előállítása terén. A legtöbb fosszilis tüzelőanyag-kitermelő és előállító gazdag nemzet (pl. az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Kanada, Oroszország) nem tervezi az olaj- és gáztermelés leállítását. Ez annak ellenére így van, hogy a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) figyelmeztette őket, hogy az új fosszilis tüzelőanyag-kitermelési projektek nem kompatibilisek a globális felmelegedés 1,5 oC-ra való korlátozásával.
Az európai országok történelmileg az azerbajdzsáni olaj és gáz fő célpiacai voltak, és a kereskedés Európa irányába folyamatosan növekszik, különösen az orosz-ukrán háború után. Miközben Európa megpróbált leválni az orosz energiahordozókról, az Európai Bizottság világszerte alternatív gázforrások után kutatott, hogy biztosítsa az európai gázellátást és megfékezze az egekbe szökő árakat. Az EB Azerbajdzsánban új megállapodást kötött a gázexport 2027-ig történő megduplázására. A Global Witness adatelemzése szerint az ország több mint harmadával növelheti gáztermelését a következő évtizedben, melynek bevételeit megújuló energiába fogja fektetni az előirányzott céljai alapján.
Az IEA előrejelzése szerint, 2030 után jelentősen csökkenni fog Európa gázimportja Azerbajdzsánból, ezért az azeri vezetés már terveket készít, hogyan értékesítse tiszta energiáját a jövőben Európának, ha a gázkereslet csökken. A zöld villamos energia szállítása jelenleg akadályokba ütközik. A legfőbb terv egy 1155 kilométeren át húzódó elektromos kábel Fekete-tenger alá fektetése Grúzia és Románia között. A több éve vita tárgyát képező projektnek eredetileg az volt a szándéka, hogy Grúziát összekapcsolja az európai átviteli hálózattal, és növelje energiabiztonságát. A közelmúltban leporolták a tervet, mint lehetséges útvonalat, ami Azerbajdzsán tiszta áramát az európai piacra szállítja. 2022 decemberében Azerbajdzsán, Grúzia, Románia és Magyarország vezetői partnerséget kötöttek a projekt előremozdítása érdekében. A megvalósítás kihívást jelenthet a régió törékeny geopolitikai helyzete miatt, ugyanis a kábel a Krím-félszigettől délre futna, orosz ellenőrzés alatt, egy ukrajnai hadszíntér közelében. Kérdéses továbbá, hogy elég magas-e megtérülést hoz-e ahhoz, hogy kompenzálja a kevesebb fosszilis tüzelőanyag értékesítését.
Miközben Azerbajdzsán a novemberi COP29-re készül, nagy hangsúlyt fektetnek az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozására, amely kulcsfontosságú téma várhatóan uralni fogja a megbeszéléseket. Az állam képviselői hangsúlyozták, hogy nagy elvárásaik vannak e sorsdöntő esemény kimenetelével kapcsolatban.
