Olvasási idő: 14 perc

2021. január 20-án, magyar idő szerint 18.00 órakor beiktatták az Amerikai Egyesült Államok új elnökét, Joe Bident. A világ vezető szuperhatalmának első emberétől azt várják, hogy környezetpolitikai fordulatot jelent majd elnöksége az USA-t a Párizsi Klímaegyezményől kiléptető Donald Trumpéval szemben. Mi ma Amerika mérlege a klímaváltozás elleni harcban? A klímaváltozás tagadójának kikiáltott Trump elnöksége alatt valóban hátramenetbe kapcsolt az Egyesült Államok a környezetvédelem terén? Mekkora Biden és a demokraták mozgástere a klímavédelem területén?

Az Amerikai Egyesült Államok Kínát követően a világ második legnagyobb üvegházhatású gáz kibocsátója, s habár több mint egy évtizede töretlen ezen a téren a csökkenés, Amerika még mindig az egyik legmeghatározóbb tényező klímapolitikai fronton. A jelenleg is zajló nemzetközi éghajlatvédelmi folyamatok tükrében érdekes lehet megvizsgálni, hogyan alakult az Államok üvegházhatású gáz kibocsátása, az energiatermelése és a megújuló energiák aránya Obama alatt, mi történt a most leköszönő Trump adminisztráció alatt.

Amint ismeretes 2020. november 4-én az Egyesült Államok hivatalosan is kilépett Párizsi Klímaegyezményből. Már a kilépés megtörténtének napján bejelentette Joe Biden, Donald Trump demokrata párti kihívója, hogy ő majd visszalépteti az Államokat az egyezménybe. A demokraták az éghajlatváltozás ügyét az elmúlt négy évben teljesen kisajátították, ami nem volt nehéz számukra, tekintve, hogy a republikánusok jelentős része, köztük az amerikai elnök, klímaváltozás-tagadó álláspontot vett fel.

Ha Biden betartja választási ígéretét, nagy eséllyel várhatjuk a kibocsátási szabályok szigorítását, amely az amerikai vállalatok működésére is befolyást gyakorolhat. A  Biden adminisztráció nemzetközi szinten a klímaváltozás elleni küzdelem élharcosává teheti az Egyesült Államokat, és ezt partnereitől is elvárhatja a kereskedelmi egyezményekben, vagy multilaterális együttműködésekben. De mi is várható valójában Biden beiktatása után? Ahhoz, hogy prognózissal tudjunk szolgálni, előbb a megelőző időszak eredményeit kell sorra vennünk.

Legelőször is érdemes megvizsgálni, hogyan alakult az üvegházhatású gázok kibocsátásának változása az elmúlt évtizedekben. A mutató a klímaváltozáshoz való emberi hozzájárulás egyik legszélesebb körben alkalmazott indikátora.

Ami az Egyesült Államok üvegházhatású gáz - azon belül is a szén-dioxid - kibocsátását illeti 1990 óta a 2008-as gazdasági világválságig - kisebb hanyatlásokkal - de egyértelmű növekedés volt tapasztalható (értéke 2007-ben elérte a 7416 millió CO2 egyenértéket). A válság után ugyanakkor folyamatos csökkenés volt tapasztalható, ami ismét a 7000 milliós érték alá bukott 2018-ra (6646 millió CO2 egyenérték).

A legmagasabb részarányt az üvegházhatású-gáz kibocsátásban a közlekedés (28%), az energiatermelés (27%), az ipari termelés (22%), lakossági és a kereskedelmi szektor (12%), illetve a mezőgazdaság (10%) adta. A 1990–2018 között az energiatermelésből származó kibocsátás +3,9 százalékkal, a mezőgazdaságból származó kibocsátás +11,6 százalékkal, az ipari termelés kibocsátása +9,0 százalékkal nőtt, míg a hulladékkezelésből és a földhasználat változásból származó kibocsátás csökkent, az előbbi -32,4 százalékkal, utóbbi -9,4 százalékkal.

USA elsődleges energiafogyasztását megvizsgálva láthatjuk, hogy az energiamixben a 80 százalékban a nem megújuló energiaforrások dominálnak. A fosszilis termelés 37 százalékát kőolaj, 32 százalékát földgáz, 11 százalékát szén teszi ki. Az atomenergia 8 százalék és az egyéb megújuló erőforrások aránya 11 százalék 2019-ben. A megújuló erőforrások közül a víz (24%), a szél (22%), a bioüzemanyagok (20%) és fa (20%) uralkodtak.

Összehasonlításképpen az Európai Unió energiamixében 2018-ban a nem megújuló energiaforrások aránya 34,8 százalék (ebből szén 21,6 százalék, földgáz 9,3 százalék, kőolaj 3,9 százalék), a megújuló energiatermelés 34,3 százalék míg a nukleáris energia 30,9 százalékot tett ki. Ugyan az EU bőven elmarad a kibocsátás mennyiségét tekintve, mint az USA, azonban, ha Biden valóban a klímaváltozás elleni harc élharcosává kívánja tenni az Egyesült Államokat, akkor van mit behoznia.

Az energiatermelés dinamikájának a vizsgálata alapján elmondható, hogy bár a földgáz és nyersolaj kitermelése nőtt az USA-ban, a megújuló (és a nukleáris) energiák részaránya is jelentősen megugrott az utóbbi 10 évben, míg a szénkitermelés jelentős csökkenésnek indult 2010 után.

A földgáz részarányának növekedése az energiamixen belül ugyancsak örvendetes. Az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynökségének (EPA) adatai szerint miközben szénerőművekben megtermelt elektromosság mindössze 28,4 százalék, addig a szén-dioxid kibocsátása ugyanezen üzemeknek a teljes szektor 65,8 százalékát adja. A földgázüzemű erőművek az ország termelésének 34,1 százalékát adják, miközben az Amerikai Energetikai Információs Ügynöksége (EIA) szerint csak fele annyi szén-dioxid keletkezik és kerül a légkörbe.

Amerika klímavédelmi törekvéseinek változását sokan szimbolikusan és valóságosan is a Párizsi éghajlatvédelmi egyezmény körüli eseményekhez kapcsolták. A Párizsi éghajlatvédelmi egyezmény úgynevezett országonként meghatározott hozzájárulások révén kívánta elérni célját, mely hozzájárulások azonban nem kötik az országokat, azok végrehajtását senki nem kérheti rajtuk számon és senki nem szankcionálhatja azok elmulasztását

A 2015-ös Párizsi klímaegyezmény értelmében Obama elkötelezte az Egyesült Államokat, hogy az üvegházhatásúgáz-kibocsátást 2025-re 26–28 százalékkal csökkenti a 2005-ös szinthez képest. Donald Trump később betartotta ígéretét és kiléptette az USA-t az egyezményből, Joe Biden egyik választási ígérete pedig  az volt, hogy az Államok vissza fognak térni az egyezség alá. Obama nyolc éve alatt az ország szén-dioxid-kibocsátása mintegy 11 százalékkal csökkent, az elsődleges energiatermelésre felhasznált szén mennyisége 38 százalékkal szintén csökkent, míg a megújuló energiatermelés 44 százalékkal nőtt.

Trump 4 éve alatt ez a folyamat folytatódott, de a csökkenés mértéke lassult. A Global Carbon Project 2020-as adatai szerint az USA szén-dioxid kibocsátása mindössze 0,5 százalékkal mérséklődött Trump ideje alatt, 3 százalékkal csökkent a szén részaránya az energiatermelésen belül, míg a megújuló energiaforrások aránya 11 százalékkal emelkedtek. 2018-ban egyedüli évként nőtt, viszont 2019-ben 2,8 százalékos csökkenést mutatott a szén-dioxid kibocsátás. Ebben az évben az Egyesült Államok szén-dioxid-kibocsátásának mennyisége csökkent a leginkább a világon, 5130 tonnával. Az EIA elemzése szerint a 2019-es csökkenés leginkább annak tudható be, hogy az energiatermelés során a szenet egyre inkább földgázzal váltják fel, illetve ebben az évben mind a nyár, mind a tél meglehetősen enyhe volt és ezzel arányosan csökkent a hűtő- és fűtésrendszerek terheltsége.

Más elemzések szerint a 2020-as év abszolút rekordot döntött a szén-dioxid csökkenés terén, ami jelentős részben a koronavírus járvány következményeinek tudható be. 2020-ban az USA mintegy 12 százalékos csökkentést könyvelhet el, nagyobbat, mint Obama két ciklusú elnöksége alatt. A valódi kérdés azonban az, hogy a gazdaság újraindítása során a kibocsátási szint milyen mértékben emelkedik vissza.

Míg Obama „Tiszta Energia Terve” (Clean Power Plan) államokra meghatározott kibocsátási célértékeket szabott volna meg, addig Trump „Megengedhető Tiszta Energia” (Affordable Clean Energy) terve a hatékonyságra helyezi a hangsúlyt. Nem azt mondja, hogy bizonyos államoknak hány százalékkal kell csökkentenie a kibocsátást, hanem az egyes erőműveket kötelezi arra, hogy energiahatékonyabb módon termeljenek. A terv mögött meghúzódó logika végső soron az, hogy ha ugyanabból a mennyiségű energiahordozóból több energiát nyerünk ki, akkor az egységnyi előállított energiára jutó széndioxid csökkenni fog.

Trumpot sokat kritizálják a klímaváltozással kapcsolatos hozzáállása és az erre megfogalmazott nemzetközi megoldásokkal összefüggő általános szkepticizmusa miatt, illetve amiatt, hogy több, mint 100 természet- és környezetvédelmi törvényt vont vissza, vagy enyhített. Ezzel együtt is elismerésre méltó, hogy az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynöksége (EPA) szerint 1970 és 2019 között a légszennyező anyagok átlagos szintje 77 százalékkal csökkent az USA-ban és ez a tendencia nagyrészt folytatódott Trump adminisztrációja alatt is, mintegy 7 százalékos eséssel 2017 és 2019 között. Az EPA és Trump elnök szerint ennek eredményeként az Egyesült Államokban van a legtisztább levegő a világon. Az EPA és az elnök ezen állítását azonban sokan kritizálták, sőt, szakmai érvekkel is cáfolták.

Szintén Trump nevéhez fűződik a Nagy Amerikai Szabadtér” törvény (Great American Outdoors Act)aláírása, amely mintegy 9,5 milliárd dollárt is biztosít a nemzeti parkok, erdők és egyéb külterületek üzemeltetési és felújítási projektjeihez, valamint az őshonos fajokat érintő élőhely rekonstrukcióra. Amellett, hogy a törvény az elmúlt évtizedek legnagyobb környezetvédelmi célú juttatása, a szakértők a törvény következtében százezres nagyságrendben becsülik az újonnan létrejövő munkahelyek számát. Klímapolitikai „különutassága” és a Párizsi Megállapodással szemben viseltetett ellenszenve ellenére sem jelenthető ki, hogy Trump környezeti szempontból egyértelműen negatív szereplő lett volna.

Biden korábban több olyan tervet is felvázolt, amely szerint 1700 milliárd dollárt szánna arra, hogy az Egyesült Államok gazdaságát karbonsemlegessé tegye 2050-ig, támogatná a megújuló energiaforrások részarányának növelését és megerősítené a környezetvédelmi intézkedések. Klímapolitikai terveik összekapcsolódhatnak olyan infrastrukturális beruházásokkal is, mint például az amerikai gyorsvasút-hálózat kiépítése.

Bár a Biden kormányzat a jövőbeli klímapolitikai ígéretei ambiciózusok, a tervek megvalósítása már számos bizonytalanságot hordoz magában, fent állhatnak azok a nehézségek, amelyekkel annak idején Barack Obama is szembesült az elnöki ciklusa alatt. Az általa eltervezett klímatörvényt nem sikerült keresztülvinnie sem a képviselőházon, sem pedig a republikánus többségű szenátuson, valamint az éghajlatváltozás elleni küzdelemre vonatkozó célokat előíró rendeleteket (Clean Power Plan) az amerikai legfelsőbb bíróság 2016 februárjában felfüggesztette.  

A Kongresszus, amely törvényhozó hatalomként az elnöki végrehajtó hatalmat is ellensúlyozza, jelen esetben megosztott. A decemberi választások során a szenátusban (a Kongresszus felsőháza) a republikánusok maradtak többségben, míg a Képviselőházban (a Kongresszus alsóháza) a demokraták rendelkeznek többséggel. Nem érdemes megfeledkezni arról sem, hogy Trump kinevezései révén napjainkban már a Legfelsőbb Bíróságon is a konzervatív bírák vannak túlsúlyban, így a túlságosan progresszívnek ígérkező kezdeményezések akár itt is elakadhatnak.

Ennek következtében várhatóan Biden-nek kevesebb mozgástere lesz egy radikális klímapolitikai program véghezvitelére. Természetesen Biden-nek tovább kötik a kezét az amerikai nagytőkés csoportok. Akármennyire is fontos eleme volt Biden kampányának a gazdaság bezöldítése, a

klímapolitikai ügyben látott jelentős elmozdulás mellett sem számíthatunk feltétlenül arra, hogy Biden szétveri a fennálló gazdasági-társadalmi rendet egy zöld fordulat zászlaja alatt – sokkal inkább valószínű egy olyan deal, mely mind a gazdasági érdekköröknek, mind Biden-nek kölcsönösen előnyös lesz.

A piaci viszonyok ellenben az elnök személyétől függetlenül egyre kedvezőbb képet mutatnak. A megújuló energiák befektetési, előállítási költségei gyorsan csökkennek világszinten. Számos esetben ma már olcsóbb a megújuló energiaforrások használata, mint a fosszilis üzemanyagoké, ami azt jelenti, hogy mindenfajta állami támogatás nélkül is versenyképes lehet a villamosenergia-termelés piacán.

A Nemzetközi Energiaügynökség szerint a megújuló energiaforrások már a globális villamosenergia-termelés közel 30 százalékát adják. 2019 áprilisában először az Egyesült Államok több energiát termelt megújuló energiaforrásokból, mint szénből. Mindezen jelenségek abba az irányba mutatnak az energiaipar szakemberei szerint, hogy a megújuló energiaforrásokra való átállás ma már megállíthatatlan.

 

Az Egyesült Államok Energetikai Információs Hivatalának (EIA) legfrissebb villamosenergia-termelési előrejelzései szerint az Államokban a 2021-ben összesen 39,7 gigawatt (GW) új villamosenergia-termelő kapacitás elindítását tervezik, ami összevetésképpen kb. hússzorosa a magyarországi paksi atomerőmű teljesítményének. A megújuló villamosenergia 39 százaléka napenergiából, 31 százaléka szélből, míg új kapacitás körülbelül 3 százaléka a Georgia-i Vogtle erőmű új atomreaktorából fog származni.

Áttekintve az elmúlt időszakokat, az mindenképp megállapítható, hogy habár az amerikai rendszerben valóban egy személy kezében központosul a végrehajtó hatalom, azonban ezzel együtt sem olyan nagy az elnök szerepe az amerikai környezeti ügyeket illetően, mint ahogy azt itt, az óceán túloldalán általában gondoljuk. A gazdaság és a társadalom környezetbarátibbá válását valójában Trump ignoranciája és sokszor szándékos ellenvetései sem tudták hathatósan feltartóztatni. Ebből viszont az is következik, hogy a további pozitív eredményeket sem csak Biden-től remélheti Amerika, hiszen ő maga nem eredője, maximum katalizátora lehet a meglévő folyamatoknak.

Tanulságul szolgálhat ez a hazai olvasók számára is: természetesen fontos, hogy a döntéshozók hogyan viseltetnek a környezeti ügyek iránt, azonban teljes mértékben nem érdemes a politikai vezetésre hárítani ezen problémának a megoldását. Bármilyen klisésen is hangozzék ez, a megoldás kulcsa ott van mindannyiunk kezében.