Olvasási idő: 10 perc

A Klímapolitikai Intézet jelen tanulmányában a klímaváltozás hatását vizsgálja az egyes hazai szántóföldi és ipari növényekre. Szó lesz többek között arról hogyan alakulhat 2050-re és 2100-ra hazai búza, kukorica, napraforgó, burgonya, illetve a szőlő terméshozama. Hogyan akadályozható meg a jelentős hozamcsökkenés és milyen főbb alkalmazkodási technikákra lehet szükség a jövőben.

Magyarország területének közel 79%-a termőterület melynek jelentős része (72%) mezőgazdasági terület. A mezőgazdasági területből 59 % szántó, 11 % százalék gyep, a 1,3% gyümölcsös, 1% szőlő, valamint 0,6% a konyhakert aránya (KSH 2018). A hazai hasznosított szántóterület több mint 60%-án gabonaféléket - főként kukoricát (42%) és őszi búzát – termesztenek. Emellett a termőterület 20 %-án ipari növényeket (napraforgót, repcét, szóját) állítanak elő (KSH 2019). Mindkét legfontosabb mezőgazdasági terményünk, a búza és a kukorica az éghajlatváltozás szempontjából kiszolgáltatott növények közé tartozik. Termésátlaguk csökkenés nagy veszteség a gazdaság számára, mert mindkettőben jelentős exportőrök vagyunk világviszonylatban is (G7 2017).

Az Agrárgazdasági Kutató Intézet több elemzést is végzett magyar a búza- és kukoricahozamok 2020–2050 közötti időszakra vonatkozó előrejelzésére. A kutatóintézet az ALADIN-, RACMO- és RegCM-modellek[1] adatait használta fel a kutatáshoz (NATéR 2018).

Búza és kukorica

Az Agrárgazdasági Kutató Intézet modell eredményei alapján:

  1. ALADIN-modell időjárási szcenáriója esetén a 2020–2050 közötti időszak átlagában a búzahozamok 5,5 tonnára emelkednek, míg a kukoricahozamok 3,2 tonnára esnek.
  2. A RACMO-modell esetén a búzahozamok 2,8 tonnára esnek, míg a kukoricahozamok 4 tonnára.
  3. A REMO-modell esetében a búzahozamok 3,2 tonnára esnek, míg a kukoricahozamok 6,6 tonnára emelkednek.

Mindhárom időjárási modell esetében eltérő hozameredmények jelentkeznek, a búza és a kukorica esetében a jövőben jelentős hozameltérések adódhatnak attól függően, hogy melyik időjárási modellverzió következik be (NATéR 2018).

Az Agrárgazdasági Kutató Intézet kutatói több regionális klímamodell szimulációs eredményének figyelembevétele alapján, a jelenlegi agrotechnika alkalmazása mellett a búza hozamának kisebb, míg a kukorica hozamának nagyobb mértékű csökkenése várható a jövőben.

Az esetleges adaptáció mellett a búzahozamok 2050-ig várhatóan 8%-al, 2100-ig pedig 21%-al csökkennek, de az eredmények jelentősen szóródhatnak (2100-ra 7-32 % közötti értékek várhatók). Az őszibúza esetében az intenzívebb tápanyaggazdálkodás, öntözés átlagosan sem tudja kompenzálni a klímaváltozás negatív hatását (Kemény et al. 2019).

A kukorica ugyan jól bírja a meleget, de különösen a várhatóan legszárazabb hónapokban, júliusban és augusztusban van szüksége sok vízre, így a kutatások szerint a század végére valószínűleg öntözéssel lehet majd csak kukoricát termeszteni (Gaál et al. 2014, G7 2017).

Az adaptáció mellett a kukorica hozamai 2050-ig várhatóan 18 %-al, 2100-ig pedig 28 %-al csökkennek (de az eredmények bizonytalansága a klímaszcenáriók függvényében igen nagynak mondható, 2100-ra vonatkozóan 10-64 % közötti hozamcsökkenés értékek várhatók). A kukorica esetében az öntözés és az ehhez kapcsolódó megnövelt műtrágya felhasználás számottevően javítja az adaptáció eredményét, 2050-ig akár még hozamnövekedés is elképzelhető (+10 % a jelenlegi színvonalhoz képest), 2100-ig ez esetben 7%-al csökkennének a hozamok a pótlólagos víz kijuttatásával, szemben az adaptáció nélkül várható 28%-os csökkenéssel (Kemény et al. 2019).

A szárazságnak ellenálló fajták iránti igény lehet tehát a legfontosabb motivációja a növénynemesítőknek a jövőben. A folyamatos víz- és tápanyagellátásnak köszönhetően a kukoricahozamok a Tisza elsődleges árterén lehetnek a legstabilabbak a jövőben (Gaál et al. 2014).

Az őszi búza hozamváltozása a 2001–2014-es referencia-időszakhoz képest régiónként  (klímaadaptáció csak a vetési időpontokban)

Forrás: AKI, Kemény et al. 2019

 

Zöldborsó és burgonya

A század végére a zöldborsó szintén nagy vesztese lehet az éghajlatváltozásnak. Az öntözött termőterületek jelenlegi szintjén is jelentős (15–30%) hozamcsökkenésre lehet számítani, amelyet a nyári hőmérséklet jelentős emelkedése és a csapadék csökkenése okoz. A nagy hozamveszteség elkerülése érdekében elengedhetetlen az öntözőrendszerek telepítése (Gaál et al. 2014).

A zöldborsó mellett a burgonya az a termény, amelyet legnagyobb arányban öntöznek Magyarországon. A burgonya a hűvösebb, nedvesebb éghajlatot szereti és az éghajlatváltozás egyik első magyarországi áldozata lehet. Pár évtizede még nem volt szükség a burgonya öntözésére, jelenleg már csak öntözéssel lehet nagy biztonsággal termelni (Gaál et al. 2014, G7 2017).

Szőlő

Gaál et al. (2014) kutatása alapján a hazai szőlőtermesztésre nem lesz jelentős hatása a klímaváltozásnak, kivéve az Egri Borvidéket, ahol a szőlő megszenvedheti a változó időjárást. A szőlőtermesztés északi határa egyre inkább tolódik ki még északabbra. A szőlőt most még nem kell öntözni, de elképzelhető, hogy ez 30-40 év múlva ez megváltozik. Elképzelhető továbbá, hogy a termesztés és vagy a fajták szerkezetét is meg kell változtatni a jövőben.

Napraforgó

Szintén negatívan érintheti az éghajlatváltozás a napraforgót, amely esetében a szántóterület 75, illetve 80%-án 30%-ot meghaladó terméscsökkenést várhatunk a század utolsó harmadában. Az AGRATéR jelentés megállapításai alapján a terméskiesés 30%-ot meghaladó csökkenése főleg az ország déli részén várható (NATéR 2018).

A bemutatott eredmények hangsúlyozzák az öntözés fontosságát, különösen a zöldborsó, a kukorica és a burgonya termesztése esetében. A felszíni vízkészletek megfelelő felhasználása stabilabbá és intenzívebbé teheti a magyar mezőgazdaságot és segíthet elkerülni az éghajlati forgatókönyvek által előre jelzett csökkenő csapadék negatív hatásait (Gaál et al. 2014).

A terméshozam várható változásai (%) a 2002–2011-es átlaghozamokhoz képest

Forrás: Gaál et al. (2014), G7 (2017)

 

Izsák és Szentimrey (2020) ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a klímaváltozás előrejelzése nagymértékben függ a választott statisztikai módszertől. Az új jobb módszerek javíthatják az éghajlattal kapcsolatos ismereteinket és megértésünket. Ehhez viszont a matematikai statisztikák mélyebb ismerete és megértése is szükséges.

A klímaváltozás hatása a hazai erdőgazdálkodásra

Hazánk klímájának változása (melegebb, szárazabb időjárás) hatással van az erdőkre is. A több csapadékot, párát igénylő fafajaink (bükk, gyertyán) elterjedése várhatóan a jövőben csökkenni fog. Ezek a fafajok visszaszorulnak a magasabb hegyekre, az északi lejtőkre, párásabb völgyekbe, míg a szárazságot jobban elviselő tölgyek, kőrisek, juharok nagyobb elterjedése várható. Az erdők állományának összetételében bekövetkező változás már most megfigyelhető, de tudatos erdőgazdálkodással a klímaváltozásnak jobban megfelelő fafajösszetétel fokozatosan kialakítható. Jelenleg már a világ számos országában kezdenek erdőtelepítésbe klímavédelmi céllal. Ahogyan a trópusi erdők irtása jelentős részben járul hozzá a légkör szén-dioxid-tartalmának emelkedéséhez, úgy az erdőtelepítés segít a szenet újra megkötött állapotba hozni – amennyiben a klímavédelmi célra telepített erdőkben valóban tervszerű erdőgazdálkodás folyik, és folyamatosan nagy mennyiségű élő fakészlet van jelen. A telepítés mellett a már meglévő gazdasági erdőkben az intenzív gazdálkodás természetkímélőbb módszerekre cserélésével vagy a faanyag-termelés teljes megszüntetésével ugyancsak növelhető a megkötött szén mennyisége. Az ökológiai értelemben funkcionálisan jól működő erdők helyreállítása nemcsak környezeti, de gazdasági és társadalmi szempontból is kívánatos (NATéR 2018).

Összességében elmondható, hogy a búza hozamának kisebb, míg a kukorica hozamának nagyobb mértékű csökkenése várható a jövőben. Ennek köszönhetően az őszi búza termesztésen nagyobb lesz a hangsúly a tavaszi búzával szemben. A század végére valószínűleg öntözéssel lehet csak kukoricát termeszteni. A zöldborsó és a burgonya nagy vesztese lehet az éghajlatváltozásnak mivel ezeket a növényeket már csak öntözéssel lehet majd nagy biztonsággal termelni. A napraforgó esetében a terméskiesés 30%-ot meghaladó csökkenése főleg az ország déli részén várható. A szőlőtermesztésre ugyanakkor nem lesz jelentős hatása a klímaváltozásnak az Egri borvidéket kivéve. A bemutatott eredmények hangsúlyozzák jövőben az öntözés fontosságát és a szárazságtűrő fajták használatát különösen a zöldborsó, a kukorica és a burgonya termesztése esetében.

 

[1] Míg az ALADIN-modell egy rendkívül szélsőséges, szubtrópusi időjárást becsül komoly nyári aszályokkal és hő-hullámokkal, addig a RACMO egy kiegyensúlyozottabb, kevésbé meleg nyarakat hozó mediterrán klímát, a RegCM egy szolid csapadéknövekedéssel járó kiegyenlítettebb (szinte óceáni) klímát jelez előre.