Olvasási idő: 15 perc

A klímaváltozás által végbement változásokra a mezőgazdaságban is számos megoldási és adaptációs technikát dolgoztak ki. A jövőben meghatározó megoldásokat jelent az okos erőforrás használat, a precíziós gazdálkodás terjedése, az erdősítés, öntözés, toleráns (szárazságtűrő) fajták használata

A klímaváltozás által végbement változásokra a mezőgazdaságban is számos megoldási és adaptációs technikát dolgoztak ki. A jövőben meghatározó megoldásokat jelent az okos erőforrás használat, a precíziós gazdálkodás terjedése, az erdősítés, öntözés, toleráns (szárazságtűrő) fajták használata (EIP-AGRI 2015).

Termelékenység fokozása, élelmezésbiztonság javítása

A mezőgazdaság jövője az adaptáción és a termelékenység fokozásán múlik, sikerül-e a megváltozott természeti és klimatikus feltételek között elérni a növekvő emberiség élelmiszerellátását.

Az EEA (2015) szerint előállított élelmiszer mennyiségének csökkentése nem járható út. Az EU a világ egyik legnagyobb élelmiszer-előállítója, világszinten a gabonamennyiség körülbelül 1/8-át, a bormennyiség 2/3-át, a cukorrépa felét és az olívaolaj 3/4-ét állítja elő. A legfontosabb áruk csökkenése valószínűleg veszélyeztetné az EU és az egész világ élelmezésbiztonságát, és növelné a globális élelmiszerárakat.

Európában és a világ többi részén is a növekvő élelmiszer-kereslet nagyobb földhasználat útján való kielégítése komoly hatást gyakorolna a környezetre és az éghajlatra. A mezőgazdaság céljára legalkalmasabb európai területeken nagy részben már termesztenek növényeket. A föld, különösen a termékeny mezőgazdasági terület, korlátozottan rendelkezésre álló erőforrás Európában és az egész világon, így az ez irányban történő bővülés kevésbé lehetséges.

Az erdőterületek termőfölddé történő átalakítása szintén nem jelent megoldást, mivel ez a folyamat további üvegházhatású gáz kibocsátást eredményez. A földhasználat más változásaihoz hasonlóan a (jelenleg főként az Európai Unión kívül történő) erdőirtás is veszélyezteti a biológiai sokféleséget, és tovább gyengíti a természet arra való képességét, hogy megbirkózzon az éghajlatváltozás hatásaival (például a heves esőzések elnyelésével) EEA (2015).

Talaj nélküli termesztés/ vertikális gazdálkodás

Modern megoldást jelenthet bizonyos növényeknél a talaj nélküli termesztés elterjedése. A világ mezőgazdasága viszont rendkívül összetett módon kapcsolódik az ökoszisztémához és a klímához, ráadásul az elmúlt száz év során mindegyik megváltozott (Országgyűlés Hivatala 2019). A vertikális gazdálkodás – mint legújabb mesterséges termelési modell – még kisléptékűek. A vertikális gazdálkodás előnyei és hátrányairól bővebben itt olvastatunk (Routes to Finance 2020).

Intenzív helyett extenzív gazdálkodás

Az IPCC (2019) 5. jelentése a nagyüzemi élelmiszertermelés helyett a környezetet kevésbé romboló típusú (extenzív vagy organikus) gazdálkodási módok támogatását javasolja.

Víz és termőföld védelme és megőrzése

A víz mellett kiemelt és védendő természeti erőforrásunk a termőföld, Tóth (2019) szerint napjaink stratégiai vagyonává válik. A vízgazdálkodás az adaptáció másik kulcsfontosságú területe. Főbb eszközei a vízgyűjtés és -tárolás különböző technikáinak - mezőgazdasági tavak, gátak és közösségi víztározók segítségével (IPCC 2019). Emellett a fejlett öntözési rendszerek kiépítése is fontos feladat.

Hatékonyabb gazdálkodási módok

A mezőgazdaság az üvegházhatású gázok uniós kibocsátásának 10%-áért felel. Az állatállomány jelentős csökkenése, a műtrágyák hatékonyabb alkalmazása és a jobb trágyagazdálkodás 1990 és 2012 között 24%-kal csökkentette a mezőgazdaságból származó uniós kibocsátást EEA (2015). Elsősorban a rizstermelésből, a kérődző állattartásból és nitrogénműtrágya-felhasználásból származó metán (CH4) és dinitrogén-oxid (N2O) kibocsátások csökkentése fontos feladat a jövőben. Emellett fontos a szénmegkötés a talajban lévő szerves szén által, megfelelő mezőgazdasági talajkezelés, a fenntartható biomassza termelés és az erdősítés, illetve a fosszilis tüzelőanyag-intenzitás csökkentése a termelésben (EC 2017).

Innovatív technológiáknak

Az innovatív technológiáknak a termelési módszerekbe való jobb integrálása, például a trágyából felszabaduló metán megkötése, a műtrágyák hatékonyabb alkalmazása, valamint a hús- és tejtermelés hatékonyságának növelése (azaz az előállított élelmiszer egy egységére jutó kibocsátás csökkentése) is segíthet (EEA 2015).

Fogyasztási szokások megváltoztatása

A mezőgazdasági termelés hatékonyságnövekedés mellett a fogyasztási szokások megváltoztatása (kereslet csökkenése által) is elősegítheti az üvegházhatású gázok élelmiszerhez köthető kibocsátásának csökkentését. Általában véve az összes élelmiszer közül a hús- és tejtermékek adják az élelmiszer egy kilogrammjára eső legnagyobb globális szén-dioxid-, nyersanyag- és vízlábnyomot. Az üvegházhatású gázok kibocsátása szempontjából az állattenyésztés és a takarmánynövények termesztése több mint 3-3 milliárd tonna szén-dioxid-egyenértéket állít elő (EEA 2015).

Míg az európai országokban és Magyarországon a gyorséttermek (fast food) által kínált hamburgerek megjelenése egyre növelte hús iránti keresletet és a húsfogyasztás, azon belül is a marhahús fogyasztást addig őseink hetente csak egyszer ettek húst, a többi napon krumpli, tészta, és zöldségfélék voltak terítéken (24.hu, sokszinuvidek.24.hu).

Élelmiszer-hulladék, élelmiszer pazarlás visszaszorítása

A mezőgazdasági szállítás és feldolgozás az élelmiszerhez köthető kibocsátáshoz csak kisebb mértékben járul hozzá. Az élelmiszer-hulladék és a nagy kibocsátással járó élelmiszerek fogyasztásának csökkentése révén hozzájárulhatunk az üvegházhatású gázok mezőgazdaságból származó kibocsátásának jelentősebb csökkentéséhez (EEA 2015).

Precíziós gazdálkodás

A precíziós gazdálkodásnak köszönhetően a műtrágya kijuttatása úgy állítható be, hogy térben és időben szinte tökéletesen megfeleljen a növények igényeinek. A műtrágya mennyisége és minősége összehangolható a növény egyes fejlődési szakaszaival (fenológia), az ásványi anyagok be- és kijuttatásával (a megfelelő pillanatban, mennyiségben és mélységben juttatható a földbe). Így csökkenthető a műtrágya mennyisége, ugyanakkor elkerülhető a nem felszívódó ásványi anyagok kimosódása is (EC 2017).

Nitrogénmegkötő növények alkalmazása

A vetésforgó gazdálkodásban a termelési rendszerben szereplő nitrogénmegkötő növények (fűkeverékek) a nitrogén alapú műtrágyák biológiai pótlását jelentik, a légköri nitrogént (N2) használják forrásként. A környezeti előnyök közé tartozik a csökkentett nitrát-kimosódás, a beporzók táplálékforrásainak növekedése, a termőföld nagyobb szerkezeti sokfélesége és a talaj termékenységének javítása (EC 2017).

 

A klímapolitika integrált politikai megközelítése

Érdemes szemügyre venni, hogy éghajlatváltozás hatásait enyhíteni kívánó klímapolitika és annak céljai hogyan függnek össze a társadalom- a gazdaság- vagy az környezettel.

Az, hogy melyik ország, gazdálkodó mit és hol termel, nem csak gazdaság de társadalmipolitikai kérdés is, ami valószínűleg egyre ellentmondásosabbá válik a jövőben. Az ezen alapvető erőforrásokért folytatott globális verseny, különösen az éghajlatváltozás függőben lévő hatásai mellett, arra ösztönzi a fejlett országokat, hogy nagy mezőgazdasági földterületeket vásároljanak a kevésbé fejlett országokban (szénszivárgás/kibocsátásáthelyezés – carbon leakage). Az ilyen földvásárlás és az éghajlatváltozás hatásai élelmezésbiztonsági kérdéseket vetnek fel - különösen a fejlődő országokban. Az élelmezésbiztonság nem csak az elegendő mennyiségű élelmiszer előállítására, hanem a megfelelő tápértékű élelmiszerekhez való hozzáférésre is vonatkozik.

Ennek az összetett problémának a kezeléséhez az éghajlatváltozás, az energia és az élelmezésbiztonság koherens és integrált politikai megközelítésére van szükség.

Az éghajlatváltozás és a szűkös erőforrásokért folytatott verseny miatt a teljes élelmiszer-rendszernek át kell majd alakulnia, és sokkal hatékonyabban kell az erőforrásokat felhasználnia, miközben folyamatosan csökkenteni kell a környezeti hatásokat, beleértve az ÜHG kibocsátását.

A jövőben úgy kellene növelni a terméshozamot, hogy közben a mezőgazdasági vegyszerektől való függőségünket csökkentjük, csökkentjük az élelmiszerhulladékok mennyiségét, valamint az erőforrásigényes és az üvegházhatású gázok intenzív kibocsátását előidéző élelmiszerek (például a hús) fogyasztását.

Ennek során azt sem szabad elfelejteni, hogy a mezőgazdasági termelők kulcsszerepet játszanak Európa biológiai sokféleségének fenntartásában és kezelésében. A vidéki gazdaság egyik alapját is jelentik. Következésképpen az élelmiszerek és a környezet igen összetett problémájának megoldására irányuló politikai intézkedéseknek figyelembe kell venniük a mezőgazdaság környezeti hatásait, valamint annak társadalmi-gazdasági jelentőségét sok közösség számára (EEA 2015).

Lényegében a klímapolitika integrált politikai megközelítésére lenne szükség melyben az éghajlatváltozás, az energia, az élelmezésbiztonság, az mezőgazdasági innovációk, illetve  annak finanszírozása is jelentős szerepet kapnak egy adott ország gazdaság- és agrárpolitikájában.

 

A helyi szintű alkalmazkodás

Az EU alkalmazkodási stratégiája (Európai Bizottság 2013) alapvetően befolyásolja az klímaváltozás alkalmazkodási intézkedéseket Európában. Célja az alkalmazkodás általános érvényesítése a különféle EU szakpolitikákban, beleértve a Közös Agrárpolitikát (Common Agricultural Policy). 

Az EU legtöbb tagállamának érvényes nemzeti adaptációs stratégiái (például Magyarország esetében Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia 2008-2025, Második Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia 2017-2030) vannak érvényben (8. ábra). Noha ezek a stratégiák kiemelt ágazatként említik a mezőgazdaságot, csak néhány ország vezetett be alkalmazkodási intézkedéseket kifejezetten a mezőgazdasági ágazatra vonatkozóan.

  1. ábra: A nemzeti alkalmazkodási stratégiák és tervek áttekintése Európában

https://www.eea.europa.eu/data-and-maps/figures/status-of-national-adaptation-policy-1/map2-1_92788_-status-of-national.eps/image_large

Megjegyzés: Országok, amelyek elfogadták a Nemzeti Alkalmazkodási Stratégiát (National Adaptation Strategy - NAS) és/vagy a Nemzeti Alkalmazkodási Tervet (National Adaptation Plan - NAP).

Forrás: (EEA 2019b)

Az egyes gazdaságok szintjén az alkalmazkodásra gyakran nem kerül sor a finanszírozás hiánya, az alkalmazkodáshoz nyújtott politikai támogatás-, az intézményi kapacitás és az adaptációs tudás hiánya miatt. További ismeretekre, innovációra és tudatosságnövelésre van szükség a már rendelkezésre álló alkalmazkodási intézkedések hatékony fejlesztése érdekében (EIONET 2019).

 

Egyéni gazdasági szintű alkalmazkodási lehetőségeinek

Egyéni gazdaságok szintjén adható alkalmazkodási lehetőségek, amelyek pozitív hatással bírnak a klímaváltozás hatásainak az enyhítésre és a biodiverzitásra a következők (EEA 2019a):

  • Éghajlatváltozáshoz alkalmazkodó növények használata csökkentheti a szélsőséges időjárás (pl. fagy) és az éghajlati események (pl. aszály) hatását.
  • A takarónövényzet és a mesterséges talajtakarók jelentősen csökkenthetik a klímaváltozás által súlyosbított talajromlás kockázatát.
  • A növények diverzifikálása és a vetésforgó használata javítja a növények ellenálló képességét és számos ökoszisztéma-szolgáltatást nyújt (hatékony tápanyag-körforgás, a biológiai sokféleség megőrzése és a talaj minőségének javítása).
  • A talajművelés vagy a minimális talajművelés pozitív változásokat eredményez a talaj tulajdonságaiban, ami jelentős hatással van a talajnedvesség növekedésére.
  • A vetés és a betakarítás időzítésének módosítása jobb talajnedvességi körülményeket eredményezhet.
  • A precíziós gazdálkodás (a modern technológia alkalmazása, a műholdas navigáció és a pontos navigáláshoz szükséges eszközök használata) fokozza az inputok, például műtrágyák és növényvédő szerek hatékony felhasználását és csökkentheti a vízfelhasználást, illetve nem rongálja a talaj szerkezetét.
  • precíziós állattartási technológiák lényege, hogy rengeteg információt gyűjtenek az állatról, a takarmányról és a környezetről, melyek ismeretében az állat igényeit jobban kielégítő takarmányt és környezetet tudnak biztosítani (Agroinform.hu).
  • A jobb öntözési hatékonyság, az esővíz kitermelése és a víz újrafelhasználása csökkenti a vízfelhasználást. A megnövekedett hozamok és a szerves maradványok révén fokozhatja a talajban a szén tárolását, és javíthatja a víz minőségét, a talaj ökoszisztémáit és a talaj biodiverzitását.
  • A metánkibocsátás csökkenthető az állatállomány koncentrátumokkal való táplálásával, általában a takarmány pótlásával. Az állatállomány-koncentrátumokkal történő etetése azonban kockázatos is lehet az állatok egészségére nézve, és a biológiai sokféleség csökkenéséhez vezethet.
  • A fejlett legelő és a legeltetés menedzsment segít csökkenteni a víz és a szél által okozott degradációt és a talajeróziót, növeli a gyepek természetes állapotát és fenntarthatóbb megélhetést teremthet az állattartók számára.
  • biogazdálkodás: a szerves trágyák használata az ökológiai gazdálkodásban elősegíti a talajban a szerves szén tárolását.
  • állattenyésztési körülmények javítása (árnyékolók, szórófejek, szellőzőrendszerek) javítják az állattenyésztés feltételeit. Az állattenyésztési körülmények javítása a metán-kibocsátás csökkenéséhez vezet.
  • A gazdálkodók jövedelmének diverzifikálása fontos gazdasági kockázatkezelési stratégiaként szolgálhat.

Forrás: EEA (2019a)

Ezeknek a gyakorlatoknak az üvegházhatású gázok és a légszennyező anyagok kibocsátásának alacsonyabb szintjéhez; a terület-, a termőtalaj és a vízkészletek jobb kezeléséhez is elő kellene segíteniük, amely támogatja a helyi ökoszisztémák és a biodiverzitás megőrzését is (EIONET 2019).