Olvasási idő: 12 perc

A globális kockázatok elemzése egyre nagyobb jelentőséggel bír az éghajlatváltozás környezeti kockázatainak és az ezzel összefüggő természeti katasztrófák előrejelzése kapcsán. Hosszú távon a legnagyobb veszélyt a világra globális kockázatok szempontjából a természeti környezettel összefüggő kockázatok jelentik. 2019-ben kockázati szempontból az első helyen a szélsőséges időjárási jelenségek, a második helyen az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás nehézségei, a harmadik helyen a természeti katasztrófák álltak.

A Föld éghajlatára természetes és emberi (antropogén) tényezők egyaránt hatnak. Ebben a cikkben az emberi tényezőkkel összefüggő környezeti globális kockázatokat tárgyaljuk.

A globális kockázatok szempontjából a Világgazdasági Fórum (World Economic Forum - WEF) 2019-es és 2020-as jelentései alapján megállapítható, hogy hosszú távon a legnagyobb veszélyt a környezetből érkező kockázatok jelentik. 

2019-ben kockázati szempontból az első helyen a szélsőséges időjárási jelenségek, a második helyen az éghajlatváltozás mérséklésének és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás nehézségei, a harmadik helyen a természeti katasztrófák álltak. Az éghajlatváltozás egyre erősebben és gyorsabb ütemben érezteti hatását.

Az éghajlatváltozás rövid távú hatásai összeadódnak egy a bolygónkon már meglévő általános vészhelyzettel, amely többek között emberéletek elvesztését, társadalmi és geopolitikai feszültségeket és negatív gazdasági hatásokat foglal magában. A felmérés közel másfél évtizedes történetében először 2020-ban a hosszú távú kockázatokat - a bekövetkezés legnagyobb valószínűsége szerint - a környezeti veszélyek dominálják. 2020-as évben az első öt legvalószínűbb kockázat közül mind az öt környezeti jellegű volt.

A legnagyobb hatásással bíró, első számú kockázat az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló intézkedések elégtelensége, amely a bekövetkezési valószínűség szerinti rangsorban a második helyen szerepel a következő 10 évben. Az elemzés szerint a biodiverzitás csökkenése a második legnagyobb hatással bíró és a harmadik legvalószínűbb kockázat a következő évtizedben. Jelenleg a fajok kihalási aránya tízszeresről százszorosra növekedett az elmúlt 10 millió év átlagában és továbbra is egyre gyorsul. A biodiverzitás csökkenése kritikus következményekkel járhat az emberiség számára, az élelmiszer- és egészségügyi rendszerek összeomlásától a teljes ellátási lánc megszakadásáig. A kockázatok következmények széleskörűek és katasztrofálisak lehetnek és gyakran egymást is felerősíthetik. 

A globális kockázatok hálózati térképe 2020

Forrás: WEF 2020-as jelentése

A következőkben a környezettel azon belül is a éghajlatváltozással összefüggő főbb kockázati tényezőket tárgyaljuk.

Északi-sarki jégsapka olvadása

Az éghajlatváltozás egyik legdrámaibb hatásához - az északi-sarki jégmezők olvadásához – a sarvidéki államok nem a környezetromlás megelőzésére irányuló erőfeszítésekkel, hanem a régió geostratégiai előnyeinek kiaknázásával válaszoltak. Egy un. új hidegháború alakult ki a térségben, mivel Kína, Norvégia, Oroszország és az Egyesült Államok versenyben vannak az északi sarki halászatért, a gázkészletekért és más természeti erőforrások kiaknázásáért. Oroszország és Kína kiemelten kezeli az Északi-tengeri hajózási útvonal fejlesztését, utóbbi kezdeményezést a „Sarkividéki Selyemútnak” is nevezik (WEF).

Az ökoszisztémákra nehezedő stressz

Az óceánok az utóbbi időben egyre melegebbek, viharosabbak és savasabbak lettek, ami hatással van az érzékeny tengeri ökoszisztémák, például a korallzátonyok egészségére. A gleccserek és a jégtakarók olvadásával az alacsonyan fekvő földrajzi területeket eláraszthatja a tengervíz; az emelkedő tengerszint 2050-re háromszor több emberre lesz hatással, mint azt korábban gondolták. Mindehhez a gyors urbanizáció is hozzájárul. Ezenkívül a jégsapkák olvadása megzavarhatja a Golf-áramlatot, további ökoszisztéma-zavarokat okozhat, valamint befolyásolhatja a szélsőséges időjárási jelenségek alakulását (WEF).

Permafroszt olvadása

Egy másik jelentős környezeti/éghajlati kockázat a permafroszt – a sarkköri régió fagyott talajának – olvadása, amely közel kétszer annyi szén tárolására képes, mint a jelenlegi légkörünk. Ha a permafroszt megolvad, az ebből felszabadülő szén-dioxid soha nem látott következményeket okozhat az éghajlatváltozásban (WEF).

Élelmiszer- és vízválságok

A terméshozam a jövőben valószínűleg számos régióban csökkenni fog, ami aláássa az élelmiszer-termelés 2050-ig történő megduplázásának képességét az egyre növekvő kereslet kielégítése érdekében. Mivel a mezőgazdaság, az állattenyésztés és az erdőirtásból fakadó földhasználat változás a globális kibocsátás közel egynegyedét adja, a hatékonyabb földhasználat, talajkímélő gazdálkodás kritikus fontosságú és az egyik legjobb szénmegkötési módszer lehetne. A jövőben az édesvízhiány is növekedni fog - ami már a világ népességének egynegyedét érinti (WEF).

Az éghajlatváltozás várhatóan befolyásolja a víz hozzáférhetőségét. Változások figyelhetők meg a folyók vízhozamában is. Dél- és Kelet-Európában főleg csökkenés, míg más régiókban növekedés vagy szezonális változások várhatóak. Mivel az édesvizek többnyire hegyvidéki területekről származnak (pl. Európa vizének 40%-a az Alpokból származik), a hó- és gleccserdinamika és a csapadék-eloszlás változása vízhiányhoz vezethet Európa-szerte. A csökkenő vízellátásnak a jövőben negatív hatása lehet a vízerőművekre is, amely Európa nagy részén jelentős energiaforrás. A vízhiány, valamint más éghajlatváltozási hatások, például az aszály, közvetlen hatással lesznek az állampolgárokra, különösen az erősen urbanizált vagy sűrűn lakott területeken és a tengerpartokon. A víz elérhetőségének és minőségének változása kihat az olyan kritikus uniós ágazatokra, mint a turizmus, a mezőgazdaság, az ipar, az energia és a közlekedés. A környezeti hatások várhatóan befolyásolják a biológiai sokféleséget, a víz minőségét, és súlyosbítják az erdőtüzek, a talajerozió és az elsivatagosodás kockázatát (EC).

A biológiai sokféleség elvesztése, fajok kihalása

A biológiai sokféleség - a fajokon belüli, a fajok közötti és az ökoszisztémákon belüli változatosság - gyorsabban csökken, mint bármikor máskor az emberiség történetében. Jelenleg a fajkihalás aránya százszorosa az elmúlt 10 millió év átlagának - és egyre gyorsul. Bár a világ 7,6 milliárd fős lakossága az összes élőlény mindössze 0,01%-át teszi ki, az emberiség már az összes vadon élő emlős 83%-át és a növények felét kiirtotta. A földön élő fajok számának igen óvatos,  körülbelül 2 millió egyedet számláló becslése szerint évente 200 és 2000 közötti faj hal ki a Földön. Az, hogy hogyan termelünk élelmiszert, állítunk elő energiát, ártalmatlanítunk hulladékot és fogyasztunk erőforrásokat befolyásolhatja a természetes ökoszisztémákat, szennyezhati a levegőt, a talajt és a vizeket, amelytől fajok tömegének túlélése függ (WEF). 

A rovarállomány csökkenése

Egy nemrégiben készült tanulmány szerint a rovarok állománya 40%-kal csökkent az elmúlt évtizedekben a Földön, egyharmaduk pedig veszélyeztetett stádiumban van (következő ábra). Ennek fő okaiként az erdőirtást, az urbanizációt, a szennyezést és a peszticidek konvencionális mezőgazdaságban történő elterjedt felhasználását azonosították. A rovarok a táplálékláncban található számos faj, így a madarak, hüllők, kétéltűek és halak fő táplálékforrásai. Amint a tanulmány szerzője rámutat: ha ezt az élelmiszerforrást kiírtjuk, a tápláléklánc többi szintjén elő állatok is éhenhalnak (WEF).

A rovarállomány csökkenése a Földön, 2019. április

Forrás: WEF 2020-as jelentése

A rovarok a világ legnagyobb beporzói: a 115 legfontosabb élelmiszer-növény 75%-a támaszkodik az állatok beporzására, beleértve a tápanyagokban gazdag ételeket, mint pl. a gyümölcs, zöldség, dió és más magok, valamint a kávé és a kakaó. Ha a rovarok kihalnának ez arra kényszerítheti a gazdákat, hogy keressenek alternatív beporzási módokat, vagy álljanak át olyan növényekre, amelyek nem támaszkodnak beporzókra. Ezek a növények - például rizs, kukorica, búza, szójabab és burgonya - gyakran ugyan nagy energiaértékűek, viszont tápanyagban hiányosak és világszerte már túlfogyasztottak, hozzájárulva az elhízás és az étrenddel összefüggő betegségek és járványok kialakulásához. A gyümölcsök, diófélék, zöldségek és magvak rovására történő élelmiszer-ellátás súlyosbíthatja ezt a globális egészségügyi válságot (WEF).

Az emberi tevékenység öt fő módon veszélyeztetheti a biológiai sokféleséget:

  • Először is, a mezőgazdasági és ipari terjeszkedés a vizes élőhelyek több mint 85%-ának elvesztéséhez, a földfelszín 75%-ának megváltoztatásához és a világtengerek 66%-ának szennyezéséhez vezetett.
  • A második hatalmas fenyegetés a növények és állatok populációinak kizsákmányolása a betakarítás, a fakitermelés, a vadászat és halászat révén.
  • Harmadszor, a szennyezés, a kezeletlen hulladék az élőhelyeket pusztítja; ipari, bányászati ​​és mezőgazdasági tevékenységből származó szennyező anyagok által; olajszennyezés és mérgező anyagok kiáradása révén. A tengeri műanyagszennyezés 1980 óta a tízszeresére nőtt.
  • A biodiverzitás csökkenésének negyedik kritikus mozgatórugója a nem őshonos (invazív) fajok betelepítése, amelyek kiszorítják az őshonosakat; számuk 1980 óta globálisan 40%-kal nőtt.
  • Ötödször: az éghajlatváltozás súlyosbítja a természeti veszteségeket, ami viszont csökkenti a természet ellenálló képességét a szennyezésekkel és az éghajlatváltozással szemben - ez egy ördögi kör.

A biológiai sokféleség csökkenését közvetlenül a népesség növekedése, a kereskedelem, a fogyasztási szokások és az urbanizáció fokozza. A városok várhatóan 2030-ra háromszor annyi földterületet fednek majd le, mint 2000-ben, a bővítések nagy része sűrű biológiai sokféleséggel rendelkező élőhelyeken történt.

A lazább export-ellenőrzés megkönnyítette az invazív fajok, kártevők és betegségek terjedését, ami súlyosbítja a növények és az állatok egyharmadának a pusztulását. Az élelmiszer iránti kereslet valószínűleg 2050-re megduplázódik. Ennek az igénynek a kielégítéséhez további milliárd hektár földre lesz szükség – egy Kanada-méretű területre - vagy műtrágyák és növényvédő szerek használatával növelni kellene a meglévő földterületek hozamát, ami szintén jelentősen hozzájárul a biodiverzitás csökkenéséhez (WEF).

Következtetések

A fenti elemzések alapján megállapítható, hogy napjainkra már az emberi eredetű tevékenységek nagy része jelentős hatás gyakorol a természeti környezetre, az éghajlatváltozásra és a biologiai sokféleség állapotára. A folyamatba való ilyen mértékű beavatkozás egy ördögi kör amely - a meglévő időnként előforduló természeti katasztrófákon kívül - számos új kockázatot generál főleg a sűrűn lakott tengerpart közeli területeken, nagyvárosokban és megapoliszokban. A létrejövő új hatások - az erőforrások egyre nagyobb korlátozottsága és további csökkenése révén - továbbgyűrűzhetnek a mezőgazdaságba, halászatba, vízellátásba, az iparba, a turizmusba és a közlekedésbe is amely később az emberek alapvető élelmiszerszükségleteinek az előállítását és az életét is veszélyeztethetik. Feltétlnül fontos ezért a lehetséges környezeti kockázatok folyamatos nyomon követése, előrejelzése és a megelőzéshez szükséges alkalmazkodási megoldások kidolgozása.