Olvasási idő: 10 perc

Az Európai Unió a Kiotói Egyezmény megkötése óta tűz ki klímacélokat. Ebben a cikkben a Klímapolitkai Intézet azt vizsgálja, hol tart az EU a 2020-as klímastratégiájának az elérésében, illetve hogyan lehetséges az 2030-as klímacélok elérése.

Az EU 2020-as klímastratégia azaz 2020-ra szóló Uniós klíma-energia csomag célszáma a háromszor 20-as volt:

 

  • 20%-os megújuló arány a teljes végső energiafelhasználásban,
  • 20%-os energiahatékonyság-javítás és
  • 20%-os kibocsátáscsökkentés elérése az 1990-es kibocsátási szinthez képest.

Az EU 2020-as stratégiája már teljesítettnek tekinthető.

Megújuló energia arányának 20%-ra bővülése

A következő ábra az EU-tagállamok megújuló energiára vonatkozó 2020-as céljait mutatja, valamint a teljesítés helyzetét 2018-ban. Jól látható, hogy a tagállamok közel fele már korábban teljesítette a rá vonatkozó célt, köztük Magyarország is.

Forrás: Eurostat 2018

2018-ban a megújuló energia az EU-ban felhasznált összes energia 18,9%-át tette ki, a 2020-as 20%-os cél elérése felé vezető úton. A közlekedés által felhasznált megújuló forrásokból származó energia aránya az EU-ban elérte a 8,3%-ot.

Az EU két központi éghajlatvédelmi eszköze

  • a kibocsátás-kereskedelmi rendszer (Emissions Trading Scheme – ETS) és
  • az erőfeszítések megosztásáról szóló rendelet (Effort Sharing Regulation – ESR, nem-ETS szektor).

A kibocsátás-kereskedelmi rendszer  (ETS) a szennyezés 45%-át míg az erőfeszítések megosztásáról szóló rendelet (ETS-n kívül eső szektor) a kibocsátás 55%-át fedi le.

Erőfeszítés-megosztási határozat (Effort Sharing Decision - ESD)

A grafikonból látható, hogy a megújuló energiára vonatkozó célszámok és a tagállamok kibocsátáscsökkentési céljai nem egyenlők. Azt, hogy tagállamnak mekkora részt kell vállalnia a Úniós célból az un. erőfeszítés-megosztási határozat (Effort Sharing Decision) írja le (Huszár)

Az EU tagállamai közösen egy aggregát kibocsátáscsökkentési számot vállalnak és annak országonkénti leosztását belső jogszabályok szerint rendezik.

Ezzel elérhető, hogy az olyan országokban, ahol a csökkentésnek költséghatékonyabb potenciálja áll rendelkezésre (a tagállam gazdaságilag és technológiailag felkészültebb) az átlagos számnál nagyobb, míg más tagállamok esetében az átlagos vállalásnál kisebb csökkentést, esetleg növekedést engedjenek meg. Az erőfeszítés-megosztási határozat - az ipar és energiatermelés kivételével - a közlekedés, épületek, mezőgazdaság, valamint hulladék vonatkozásában határoz meg tagállami kibocsátáscsökkentési célszámokat, az EU üvegházhatású gázkibocsátásának nagyjából 55 %-át lefedve (masfefok).

 

Kibocsátás-kereskedelmi rendszer (Emissions Trading System)

Az erőfeszítések megosztása mellett (ESD) az EU tagállamokban a kibocsátás-kereskedelmi rendszeren (Emissions Trading System) keresztül cserélnek gazdát a felesleges szén-dioxid kvóták.

A kvóta alapján  egy szén-dioxid egység egy tonna szén-dioxid kibocsátását engedélyezi. A rendszer az erőművek és gyárak számára egy szén-dioxid kibocsátási küszöböt határoz meg, mely határérték felett a vállalatok csak szén-dioxid kvótákért cserébe szennyezhetik a levegőt. Ezekért a kvótákért pedig fizetniük kell, így motiváltak abban, hogy minél alacsonyabb legyen a CO2 kibocsátásuk. A fel nem használt kvótákat az államok adhatják-vehetik.

Az ETS rendszer a nagy skálájú ipari létesítményekre és energiatermelésre vonatkozik, jelenleg több mint 11 ezer erőművet és gyárat érint. Az ETS az EU üvegházhatású gázkibocsátásának nagyjából 45 %-át fedi le.

2020-as 20%-os célt az EU 2020-ra túl is teljesítette, az 1990-es kibocsátási szinthez képest jelenleg 24-25%-al tart kevesebbnél.

EU 2030-as klímacélok megvalósíthatósága

Az EU 2030-as klímacélok megvalósításuk az ipari kibocsátás mellett drasztikus változást követel az energiafelhasználás, a mezőgazdaság és a közlekedés terén is. Ehhez egyebek mellett arra lenne szükség, hogy a következő 10 éven belül az új gépjárművek legalább 60, de inkább 88 %-a üvegházhatást okozó gázok kibocsátás nélkül közlekedjen, és az új autók legalább 93%-a éghajlatbarát technológiával készüljön.

Az új építésű lakóházak, valamint az üzemek és erőművek energiafelhasználása esetében, valamint a mezőgazdaság területén is nagy erőfeszítésekre lenne szükség a célokeléréséhez.

Az EU szénalapú villamosenergia-termelését a jelenlegi 470 terawattóráról – az Európai Parlament által követelt 55 %-os célkitűzéseléréséhez – 2030-ra legfeljebb 50 terawatt órára kellene csökkenteni, a 65%-os célhoz pedig 25 terawatt órára.

A lakóépületek 2,3-3,5 %-át évente olyan mértékben kellene korszerűsíteni, hogy azok energiafelhasználása mintegy 80%-al legyen kevesebb.

A mezőgazdaságot tekintve a klímacélok megvalósíthatósági forgatókönyve egyértelműen kiemeli a mezőgazdasági termékek iránti kereslet megváltozásának szükségességét. A húsfogyasztásnak, különösen a kérődzők húsfogyasztásának 11-30 %-kal kellene visszaszorulnia, vagyis a hétköznapi étrendbe sokkal több növényi eredetű fehérjeforrás beépítése lenne szükséges. Ehhez azonban technikai és technológiai átállásra is szükség van a növénytermesztés terméshozamának jelentősnövelése érdekében (Élő Bolygónk).

 

A 2030-as 40%-os és 55%-os célszámok elérésének lehetőségei

A német Agora Energiewende központi forgatókönyvének a nem ETS-szektorok esetében 47 %-os és az ETS-szektorok esetében 61 %-os kibocsátás-csökkentés kombinációját tartja ideálisnak.

Ennek elérésére növelni kellene a megújuló energiaforrásokra és energiahatékonyságra vonatkozó 2030-as célszámokat is, ami további elemzéseket és egyeztetéseket igényel. (A jelenleg érvényben levő célszámok szerint 2030-ra az unió energiafogyasztásának 32%-át megújulókból kell ellátni, az energiahatékonyságot pedig 32,5%-kal kellene növelni a 2007-es referenciaértékhez képest.)

A következő ábra az erőfeszítés-megosztási határozat és rendelet (ESD, ESR), valamint a kibocsátás-kereskedelmi rendszer (ETS) által szabályozott, helyhez kötött kibocsátások alakulását mutatja az elmúlt 30 évben, továbbá az EU-27-re vonatkozó előrejelzések a 2030-as 40%-os és 55%-os célszám esetében.

https://masfelfok.hu/wp-content/uploads/2020/09/historical_emissions.png 

Forrás: AGORA Energiewende tanulmánya

Tagállami szintű hozzájárulások módosítása

Az Agora Energiewende tanulmánya arra is kitért, hogy az 55%-os uniós kibocsátás-csökkentési cél elérése érdekében az egyes tagállamoknak mekkora részesedést kellene vállalnia. Látható, hogy a jelenleginél jóval nagyobb célokre lenne szükség a tagországok szintjén (következő ábra)

A javasolt módosított 2030-as ESR célszámok EU tagállamonként

https://masfelfok.hu/wp-content/uploads/2020/09/enhanced_ESR.png

Forrás: AGORA Energiewende tanulmánya

Vannak olyan országok – elsősorban Észak-Európában – melyek máris összehangolták nemzeti klímacéljaikat és intézkedéseiket a szigorúbb uniós célokkal. Ha az új célokat elfogadják, akkor minden tagállamnak ehhez kell majd igazítania a nemzeti energia- és klímastratégiákat.

2020. szeptember 16-i beszédében Ursula von der Leyen hangsúlyozta, hogy az EU kész arra, hogy növelje ambícióját a klímavédelem terén, hisz az elmúlt három évtizedben is sikeresen végrehajtotta azt:

1990 óta 25%-kal csökkentek az üvegházhatású gázkibocsátások, míg a gazdaság több mint 60%-kal növekedett. …. ma több technológiával, több szakértelemmel és több befektetéssel rendelkezünk. Ráadásul máris elindultunk a körforgásos és alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság felé.” (masfelfok)

Következtetések

Összességében elmondható, hogy az EU 2020-as energiastratégiai és klímacéljait elérte, sőt túl is teljesítette azzal, hogy össztagállami szinten 20% helyett 24%-os csökkentést ért el 2020-ra. A 2030-as klímacélok pedig folyamatosan változnak és alakulnak, a korábbi 40%-os célérték, 55%-ra majd 2020-ban 60%-ra növekedett. Az Uniós szintű magasabb klímacélokhoz ugyanakkor nagyobb erőfeszítésre lesz szükség :

Az ipari és energiatermelés által okozott szennyezés (ETS rendszer ami a 100%-os kibocsátás 45%-át fedi le) csökkentése mellett (az 55 %-os célkitűzéseléréséhez szénalapú villamosenergia-termelését 470 terawatt óráról 50 terawatt órára míg a 65%-os célhoz 25 terawatt órára kellene csökkenteni 2030-ra), de

A nem ETS ágazatokban (amit a kibocsátások további 55%-át fedi le) is jelentős csökkentésre lesz szükség

  • az energiafelhasználás (megújuló energiaforrások és energiahatékonyság további növelése, lakóépületek 2,3-3,5 %-nak éves korszerűsítése, hogy az energiafelhasználásuk 80%-al csökkenhessen),
  • a mezőgazdaság (húsfogyasztás 11-30 %-kal való csökkentése) és a növénytermesztés terméshozamának a növelése
  • a közlekedés terén is (új gépjárművek 60-88 %-a ÜHG kibocsátás nélkül közlekedjen és új autók legalább 93%-a éghajlatbarát technológiával készüljön).

A helyzetet tovább nehezíti, hogy az egyes tagországok eltérő energia-mixszel, gazdasági szerkezettel és megújuló energiatermelési lehetőségekkel rendelkeznek. Így a célértéknek megfelelő mértékű nemzeti vállalások kialakítása még számos vita és kompromisszum tárgya lesz a jövőben is. Ugyanakkor mivel a csökkentési célok eléréséhez anyagi források is tásulnak a jövőben, így ez jó lehetőséget teremhet a jövőben a tagországok számára zöldgazdaság, a klímabarát technológiák és fejlesztések megvalósításában.