Olvasási idő: 10 perc

A környezeti kihívások és természeti katasztrófák kérdése a progresszív politika számára nem más, mint eszköz saját politikájuk végrehajtására. A klímaváltozás kérdését olyan aduászként használják, melyet előhúzva egyszerre tudnak érvelni a nemzetek feletti együttműködések mellett és tudják igazolni társadalmi mérnöki kísérleteiket. A környezeti ügyek azonban sokkal fontosabbak annál, mint hogy alárendeljük őket ideológiai meggyőződéseknek.

Litkei Máté János környezetpolitikai kutató írása

 

Joe Biden demokrata elnökjelölt nemrég megígérte, hogy ha nyer, az USA-ban kevesebb erdőtűz fog pusztítani. Talán meglepő lehet, hogy egy politikus ilyen ígéretet tesz, de nem ez az első eset, hogy a progresszív erőtér a környezeti ügyeket politikai furkósbotként kezelt. Az amazonas-i erdőtüzek kapcsán, mely a szintén a progresszív politikai oldal által gerjesztett klímapánik időszakában pusztított, a fősodratú médiában a brazil elnök a megtestesült ökosátán képét öltötte. Vizsgáljuk meg az erdőtüzek esetében, hogy mennyiben volt valóságalapja a média által visszhangzott narratíváknak és mennyiben voltak politikai indíttatású akciók!  

Legelőször is ahhoz, hogy meg tudjuk ítélni a politikai és média narratívát, először meg kell értenünk a klímaváltozás és az erdőtüzek kapcsolatát. A változó klimatikus viszonyok közvetett módon Magyarországon is hatással vannak az erdőtüzek kialakulására és terjedésére. A klímaváltozás az egyenlőtlen csapadékeloszlás, az aszályos időszakok gyakoriságának növekedésével és a klimatikus viszonyok megváltozásával járó kártevők elszaporodásával járulhat hozzá leginkább az erdők sérülékenységének növekedéséhez. 

Mindegyik tényező növelheti a fák elhullásának kockázatát, az egyenlőtlen csapadékeloszlás és az aszályos időszakok pedig a meglévő szerves anyag kiszáradását is előidézheti. A száraz időszakok hosszának növekedése egyúttal a tűzveszélyes időszakok hosszának növekedését is jelenti, a felhalmozódó száraz szerves anyag  pedig növelheti az erdőtüzek intenzitását. 

Akkor hát ezek alapján egyértelmű, hogy a klímaváltozást kell minden erőnkkel megfékezni és megszűnnek az erdőtüzek is - gondolhatnánk. Sajnos a helyzet ennél komplexebb. A klímaváltozás hatásainak mérséklésére nincsen egyetlen jól bevált módszer és biztos megoldás. Bárhol beleavatkozunk a rendszerbe, annak rövid, vagy hosszútávon, közvetlenül vagy közvetve hatásai lesznek a rendszer többi elemére is.

Vizsgáljuk meg, hogy milyen rendelkezésre álló lehetőségeink vannak a globális felmelegedés megállítására! A javaslatok egyik fele a szén-dioxid kibocsátás csökkentéséről, a másik fele a légköri szén-dioxid megkötéséről szól. Az eddigi nemzetközi szén-dioxid kibocsátás csökkentésre tett kísérletek tapasztalatai alapján, a nemzetközi egyezmények nem hatékonyak, a nemzeti szintű iparátalakító intézkedések pedig egyelőre váratnak magukra. A mesterséges szénmegkötő technológiák ugyan közép-hosszú távon ígéretesek, de egyelőre a megfizethető gyakorlati megoldás még nem érhető el. Ellenben természetes szénmegkötő megoldás már most is létezik: zöldítésnek nevezzük.

Globálisan elmondható, hogy a nagy, összefüggő területek erdősítése csökkentheti a hőhullámok, aszályok gyakoriságát, szélsőségességét. A szakértői vélemények alapján azonban a Magyarországon megvalósítható erdőtelepítés mértékével ilyen regionális mértékű hatás nem érhető el. Sőt, más szakvélemények szerint a globális szénmegkötést pusztán erdősítésre bízni irreális elképzelés, ugyanis egész egyszerűen nem áll rendelkezésre elegendő erdősítésre alkalmas terület.

Hazánkban, a klimatikus viszonyok és a vegetáció-összetétel miatt természetes úton alig keletkezik erdőtűz, aránya kevesebb, mint 1%. A tüzek többsége emberi gondatlanság vagy szándékosság következménye. A tüzeket elsősorban az eldobott cigarettacsikkek, ott hagyott tábortüzek, a gondatlanul végzett kiskerti- és tarlóégetések, a rosszul szervezett grillezés és bográcsozás, vagy az erdőterületen rosszul kivitelezett hulladékégetések okozzák. 

Éppen ezért az erdőtüzek szempontjából amellett, hogy hosszútávon a globális felmelegedés hatásait valóban mérsékelnünk kell, rövid és középtávon inkább az alkalmazkodásra kell fektetni a hangsúlyt. Az erdőgazdálkodásban ez az éghajlatváltozáshoz alkalmazkodni képes fafajok választását jelenti. Emellett ügyelni kell a talajok víztartóképességének megőrzésére, javítására, és a megfelelő erdőművelési eljárások alkalmazására. 

Az erdőtüzek esetében a mitigációt a különböző erdőtűz-megelőzési tevékenységek jelentik, melyek költsége nagyságrendekkel növekszik. Legolcsóbb a képzés és a kommunikáció, ennek sokszorosába kerülnek az erdővédelmi célú erdészeti beavatkozások és ennek sokszorosába az erdőtűz-megelőzési infrastruktúra-fejlesztések, de még ez is nagyságrendekkel olcsóbb, mint a tűzoltás és a keletkező ökológiai és ökonómiai kár elhárítása.

Nemzetközi kitekintésben a tűzokok aránya többnyire szintén az emberi tényezők felé billen el. Brazíliában nem a klímaváltozás miatt, hanem szocioökonómiai okokból ugrottak meg az erdőtüzek számai. A dél-amerikai térségben általában azért pusztítják az erdőt, hogy legyen elegendő művelésbe vonható mezőgazdasági terület és a területek “felszabadításának” legegyszerűbb és sokszor leggazdaságosabb módja az égetés. 

A kaliforniai tüzek szintén nagy médiavisszhangot kaptak, a tűzeseteket sokszor itt is csupán a klímaváltozásnak tudják be. Kalifornia Észak-Amerika mediterráneuma, a klímaváltozás előtt is hosszú aszályos időszakokkal, kiszáradt növényzettel, jelentős szelekkel - melyek mind elősegítették a tüzek terjedését. Kaliforniában a szárazság tagadhatatlan növekedése mellett a tüzeket az úgynevezett “wildland-urban interface” növekedése okozta elsősorban, ami a települések és a természetes területek érintkezési felületét jelentik. Ilyen környezetben a defektet elszenvedő gépjármű kerekéből kipattant szikra, a leszakadó magasfeszültségű vezeték, a barbecue party-ról a szél által elsodort izzó parázs azonnali pusztító tüzet tud eredményezni. Rövid távon megoldás lehet a lakosság tudatosságának a növelése, hosszútávon viszont a településhálózat és a településszerkezetek átalakítása.

Az ausztrál vegetációtüzek helyzete nagyban hasonlít a kaliforniai szituációhoz, annak médiában tálalt képe is megegyezik. Ausztrália belső területein nagy kiterjedésű hasznosítatlan területek vannak, amelyeken nem lehet gazdaságosan termelni, ennélfogva nincs is számottevő gazdálkodás. Ezeken meg kell hagyni azokat a sávokat, ahol ellenőrzött tüzekkel lehet minimalizálni a száraz biomassza mennyiségét. Ahogy Kaliforniában, úgy itt is súlyosbítja a helyzetet, hogy a lakosság egy része beköltözik az erdőkbe, így a természetes tüzek keletkezése mellett sok az emberi okból keletkező tűzeset. Mindezek mellett azonban kis túlzással azt lehet mondani, hogy Ausztrália mindig is égett, a belső területeken rengeteg a természetes tűz. Ausztráliában elsősorban a tűz észlelési rendszer és az oltási technológia fejlesztése enyhítheti a kritikus helyzetet. 

Ha viszont az erdőzüzek közvetlen kiváltó oka sokszor az ember és az erdőtüzekkel szembeni rövid-középtávú fellépés leghatékonyabb módja sem a szén-dioxid csökkentés, hanem a lakosság tudatosítása és az erdészeti technológiai módszerek alkalmazása, akkor miért hangsúlyozza túl a progresszív narratíva a klímaváltozás hatását és becsüli le a közvetlen emberi tényezőket? Nyilván a politika természetéhez hozzátartozik a leegyszerűsített üzenetekben történő kommunikálás, de a klímaváltozás ügye egyaránt tökéletes "alibit" szolgáltat számtalan progresszív irányzatnak. 

A klímaváltozás tökéletes "fedősztori" azoknak, akik a kapitalizmust rendszerét akarják megregulázni, vagy megtörni, mondván, hogy a lelketlen tőkésosztály zsigerelte ki a bolygó erőforrásait. Tökéletes azoknak, akik a nemzetállamokat akarják nemzetek feletti szervezetekkel felváltani, mondván, hogy globális problémára globális megoldás szükséges. Tökéletes azoknak, akik a jelenlegi társadalmat akarják az általuk megálmodott utópiával felváltani, mondván, hogy a fogyasztói társadalom nemtörődömsége és hedonizmusa vezetett ide. Tökéletes azoknak, akik a kisebbségek és bevándorlók jogaiért küzdenek, mondván, hogy a fejlett társadalmaknak felelősséget kell vállaniuk azokért, akiket súlyosabban érintenek a klímaváltozás hatásai. Tökéletes azoknak, akik a hagyományos családmodell ellen küzdenek, mondván, hogy a túlnépesedés miatt felelős ember nem vállal gyermeket. És még ki tudja kiknek…

Ebből viszont nem következik, hogy a klímaváltozás ne lenne fontos ügy, vagy ne kellene vele foglalkozni. A konzervatív oldal történelmi felelőssége, hogy a progresszívokkal ellentétben a klímaváltozást és az egyéb környezeti ügyeket ne csupán politikai eszközként kezelje. A globális klímapánikot követően elérkezett az idő a konzervatív, természet és ember összhangjára törekvő környezetpolitika felemelkedésére.