Olvasási idő: 10 perc

Az Európai Unió legújabb „termelőtől a fogyasztóig” stratégiája, amely részben a világjárvány miatt vált indokolttá pontokba szedi, miért fontos egy fentarthatóbb, rövid ellátásiláncokra és biogazdaságokra épülő élelmiszerrendszer kiépítése. A stratégiából kiderül, miért van szükségünk erre a rendszerre, milyen haszonnal járhat a gazdaság különböző szereplőinek és milyen gyakorlati lépésekkel lehet felépíteni. Az Unió úttörői szerepvállalását is megfogalmazza benne, amely szerepben a világ többi országának is példaként szolgál és segít a fenntartható élelmiszerláncok kialakításában.

A termelőtől a fogyasztóig stratégiát az európai zöld megállapodás elérése érdekében szükséges megvalósítani, melynek célja az első klímasemleges kontinenssé tenni Európát 2050-re. A stratégia egy fenntarthatóbb élelmiszerrendszer kialakulását teszi lehetővé, amely amellett, hogy társadalmilag rendkívül hasznos, több szempontból is egy sürgősen elérendő cél.

A világjárvány mellett az egyre gyakoribb aszályok, erdőtüzek, az egyenletlen csapadékeloszlás és az új kártevők megjelenése is veszélyezteti a jelenlegi módon működő élelmiszerrendszerünket. A termelőtől a fogyasztóig stratégiának tehát amellett, hogy fenntarthatóbb élelmiszerláncokat hoz létre, ellenállóbbá is kell tennie az élelmiszertermelést. Jóllehet, az európai élelmiszer világviszonylatban jelenleg is biztonságosnak, jó minőségűnek és a népesség számara elegendőnek számít, az élelmiszeripart a fenntarthatóság irányába kell mozdítani. Ennek egyik oka a már említett európai zöld megállapodás, másrészt viszont a világ többi részének is példaként szolgálhat egy fenntartható európai élelmiszerrendszer.

A Farm to fork stratégia egyik célja, hogy a legfenntarthatóbb módon termelt élelmiszerek váljanak a legmefizethetőbbekké. Ehhez arra van szükség, hogy a biogazdaságok termékeinek árai jelentős mértékben csökkenni tudjanak. A biogazdaságok nagyrésze jelenleg kis- és középvállalkozás, amelyeknek versenyképesség-fejlesztésére az EU az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) fog támogatásokat nyújtani. Ezeknek a támogatásoknak szigorúan vett pénzügyi értelemben is a megtérülésére számíthatunk, mivel növekszik a termékek hozzáadott értéke és csökkennek a termelési költségek. A biogazdálkodókat emellett ösztönözni fogják a bioműtrágyák és a megújuló energiaforrások használatára. A bioműtrágyák használata elősegíti majd a talaj minőségének javulását, amely egészségesebb terméket eredményez, további hozzáadott értéket jelentve a fogyasztóknak.

Mivel a mezőgazdaságból származó üvegházhatású gázkibocsátás 70 százalékáért az állattenyésztés a felelős (amely az EU kibocsátásának is 7%-át teszi ki) az Unió határozott lépéseket tesz a fenntarthatóbb állattenyésztés megvalósításáért. Igyekszik csökkenteni az importból származó állati takarmány, különösen a szója behozatalát, melynek nagyrészét kiirtott erdőterületeken termesztik. Ehelyett az Európában termesztett, kisebb környezetterheléssel járó takarmányok részesülnek előnyben. A fogyasztók egészsége érdekében szabályozásra kerül az antimikrobiális szerek használata az állattenyésztésben, amely egyben az állatjólétet is javítani fogja.

A növénytermesztésben a gazdálkodóknak olyan vetőmagokra lesz szükségük, amelyek ellen tudnak állni a klímaváltozás okozta kedvezőtlenebb környezetnek és az újonnan megjelenő kártevőknek. Ez nem csupán a termelők, hanem a fogyasztók érdeke is, hiszen így olcsóbban, nagyobb mennyiségben jutnak élelmiszerhez, amelyeknek tápértéke is magasabb lesz.

A fenntarthatóbb állattenyésztés és növénytermesztés támogatásának azt kell eredményeznie, hogy a művelésbe vont területek 25%-a biogazdálkodások alá tartozzon az EU-ban 2030-ra.

A biogazdálkodás mellett a Közös Agrárpolitika (KAP) a precíziós mezőgazdaság, az agroökológia, a széngazdálkodás és az agrárerdészet fellendítését is támogatni fogja. Ezeknél talán még nagyobb jelentőségű támogatásra szoruló cél a fenntartható halászat támogatása. A halágazatnak kisebb az ökológiai lábnyoma a szárazföldi állattenyésztésnél. Emellett a fogyasztók számára a hal egy nehezen pótolható részét képezi egy egészséges étrendnek.

Az élelmezésbiztonság az emberek biztonságos, tápláló és megfizethető élelmiszerrel való elégséges és változatos ellátását jelenti, amelyet az Unióban sokszor alapvetőnek veszük, azonban a világjárvány problémákat okozott e téren. A válsághelyzet rávilágított arra, mennyire fontos és mennyire nem magától értetődő az élelmezésbiztonság. Ezt a folyamatot a határok lezárása, az ellátásilánc akadozása és a vírus okozta gazdasági válság is megnehezítheti, azonban egy „farm-to-fork” szellemében működő rövidebb ellátási lánc nehéz körülmények közt is lehetővé teszi. A rövid ellátásilánc amellett, hogy lezárt határok esetén is garantálhatja az élelmezésbiztonságot, könnyebb nyomonkövethetőséget eredményez. Ennek kulcsszerepe lehet az élelmiszerbiztonság fejlesztésében, amely fogalmat az élelmezésbiztonsággal hasonló fontosságúnak kell tekintenünk. A rövid ellátásilánc emellett munkahelyeket teremt az elmaradottabb és a vidéki régiókban, és a fiataloknak is vonzó megélhetési lehetőséget biztosíthat. A lerövidült ellátásilánc fogyasztói értéket is teremt, mivel a lecsökkent szállítási időnek köszönhetően megvalósíthatóbbá teszi a biotermelést. A REL népszerűsítése tehát állami, termelői és fogyasztói szempontból is előnyös.

Az EU-nak fontos célja, hogy a nagykereskedelem, a kiskereskedelem és a vendéglátóipar is minél inkább a termelőtől a fogyasztóig stratégia szellemében működjön. Ennek érdekében a Bizottság kidolgoz egy felelős üzleti és forgalmazási gyakorlatra vonatkozó uniós magatartási kódexet, valamint egy nyomonkövetési keretet. Emellett tápanyagprofilok kidolgozására kerül sor, amely szabályozza a magas zsír- cukor- és sótartalmú élelmiszerek árusítását. Az élelmiszerek csomagolásának szabályozásánál fontos szempont lesz, hogy újrahasznosítható és újrahasznosított, vagy lebomló anyagokba csomagolják a termékeket. A minőségre vonatkozó és földrajzi jelölések terjesztése a fogyasztók teljeskörűbb tájékoztatását szolgálja majd, ahogy a termék tápértékének jobban látható feltüntetése is.

Fontos eleme egy fenntartható élelmiszerrendszernek az élelmiszerveszteség- és pazarlás visszaszorítása. Ennek egyik eszköze az EU-ban az élelmiszerek újraelosztása lesz. Emellett helyesen kell tájékoztatni a fogyasztókat a dátummegjelöléssel kapcsolatos tudnivalókról, hiszen ezek téves ismerete növeli az élelmiszerpazarlást.

Az élelmiszerpazarlás mellett az élelmiszerekkel kapcsolatos csalásokat is vissza kell szorítani a fogyasztók védelme érdekében. Ennek fontos eszköze a zérótolerancia az ilyen jellegű tevékenységekkel szemben. A Bizottság emellett be fogja vonni az Európai Csalás Elleni Hivatalt (OLAF) a védekezésbe, hogy hatékonyabban tudjon fellépni a kérdésben.

A kutatás és innováció létfontosságú, ha egy valóban működő és fenntartható élelmiszerrendszer kiépítése a cél. A Horizont Európa keretében várhatóan 10 milliárd eurót költenek az élelmiszerekkel, a biogazdasággal, a természeti erőforrásokkal, a mezőgazdasággal, a halászattal, az akvakultúrával és a környezettel, valamint a digitális technológiák és a természetalapú agrár-élelmiszeripari megoldások használatával kapcsolatos kutatásra és innovációra.

Az elsődleges termelőknek, különösen a kis-és középvállalatoknak szükségük van a megfelelő információkra és a minőségi szaktanácsadásra, ha vállalkozásukat sikeresen kívánják vezetni. A Bizottság ezért támogatni fogja a hatékony mezőgazdasági ismeretek és innovációk rendszerét (AKIS), ösztönözve az élelmiszerlánc valamennyi szereplőjének részvételét. Ennek hatékony működéséhez fontos a szélessávú internethozzáférés a vidéki területeken is. A Bizottság 2025-re tűzte ki céljául a teljes lefedettséget az Unióban.

A Farm to fork stratégiával az EU a világ többi országának is példát kíván mutatni egy fenntartható élelmiszerlánc elérésében. Emellett a kereskedelempolitikáját is úgy fogja alakítani, hogy azzal a harmadik világ országaiban is a fentarthatóbb ágazatokat támogassa. Az Unió elő fogja mozdítani a fenntartható élelmiszerrendszerekre való globális átállást a nemzetközi szabványügyi testületekben. E stratégia célja, hogy az EU élelmiszerrendszerét a fenntarthatóság globális szabványává tegye.

 

Termelőtől a fogyasztóig stratégia címszavakban:

  • Szükségesség
    • Covid-19: gazdasági válság és problémák az ellátási láncban
    • Egyre gyakrabban szélsőséges időjárás
  • Gyakorlati megvalósítás
    • Biogazdaságok támogatása: 2030-ra a gazdaságok 25%-a legyen
      • Magasabb hozzáadott érték
      • Nagyobb termelői bevételek
      • Magasabb fogyasztói érték
      • Egészség
    • Állattenyésztés
      • Legyen fenntarthatóbb, kisebb kibocsátású
      • Kevesebb antimikrobiális szer
      • Fogyasztók védelme
      • Magasabb szintű állatjólét
    • Növénytermesztés
      • Kártevőknek és klímaváltozásnak ellenálló vetőmagok
      • Magasabb fogyasztói érték, tápérték
    • Fenntartható halászat
  • Élelmezésbiztonság
    • Világjárvány miatt veszélybe került
    • Farm to fork segíthet a rövid ellátásiláncok révén
    • Pazarlás visszaszorítása fontos
      • Újraelosztással
      • Helyes érvényességi idő ismerettel
    • Csalások visszaszorítása az élelmiszeriparban: OLAF
  • Kutatás és innováció
    • Nagy összeggel támogatják
    • Cél: fenntartható élelmiszerrendszer kialakítása
  • Szaktanácsadás, hálózati ismeretek, internethozzáférés a gazdálkodóknak
  • Példamutatás a világ országainak fenntarthatóság és Farm to fork téren