Olvasási idő: 14 perc

A fenntartható és a környezetvédelmi szempontoknak is jobban megfelelő, egészségesebb élelmiszerek termelésének igénye napjainkban egyre nagyobb hangsúlyt kap, amit a globális járványhelyzet tovább erősített.

Az EU a „Biodiverzitás” és a „Termelőtől az asztalig stratégiák” bevezetésével (részletek az oldal korábbi bejegyzéseiben) egyértelmű vállalásokat fogalmazott meg 2030-ig. Ezzel összhangban a biogazdálkodás, mint termelési rendszer világszerte növekvő jelentőséggel bír. Nincs ez másképpen hazánkban sem, ahol az utóbbi években sokat nőtt a biogazdálkodásba vont területek mérete. Kutatásunk célja, hogy bemutassuk az ökológiai gazdálkodás jótékony hatásainak sokrétűségét, ezzel tovább népszerűsítve a bioterületek méretének növelését és a biotermékek fogyasztását. Ezt azért is tartjuk indokoltnak, mert, ahogy az alábbi két ábrán is jól látszik, az utóbbi évek növekedése ellenére is sokat kell még fejlődnie a biogazdálkodásnak Magyarországon.

Eurostat (2019) alapján

Eurostat (2019) alapján

Miután megismertük hazánk jelenlegi helyzetét a biogazdálkodásra vonatkozóan, fontos feltárnunk a termelési rendszer alapvető kérdéseit, fogalmait és legfőbb érveinket az ökológiai gazdálkodás mellett. 

A biogazdálkodás fogalmai, keretrendszere

A Britannica írása részletesen meghatározza, mi a biogazdálkodás fogalma, mely kritériumoknak kell megfelelnie egy biogazdálkodónak és milyen előnyökkel jár az organikus termelés a hagyományossal szemben.

„A biogazdálkodás olyan mezőgazdasági rendszer, amely ökológiai alapú módszerekkel védekezik a kértevők ellen és bio alapú trágyázást használ, melynek fő alkotóeleme az állati és növényi hulladék, valamint a nitrogénkötő vetemények. A modern értelemben vett biogazdálkodás a környezeti károkra adott válaszként jelent meg, amelyeket a széles körben használt növényvédő vegyszerek és a műtrágyák okoztak.”

Az ipari mezőgazdasághoz képest a biomezőgazdaság kevesebb növényvédőszert alkalmaz, talajkímélőbb, csökkenti a nitrogén kimosódását a felszíni és talajvizekbe, valamint visszaforgatja az állati eredetű hulladékot a talajba. Ezen előnyök többnyire magasabb élelmiszerárakkal és alacsonyabb terméshozamokkal járnak együtt. A bio úton termelt növények termésátlagai nagyjából 25 százalékkal maradnak el a hagyományos mezőgazdaság hozamaitól, habár ez a szám nagyban függ a termesztett növénytől (fajtól és fajtától egyaránt). A jövő biogazdálkodóinak legfőbb kihívása, hogy fenntartsák a biotermelés ökológiai előnyeit, ezzel együtt pedig növeljék a termésátlagokat és csökkentsék az árakat, emellett megfeleljenek a klímaváltozás és a népességnövekedés okozta nehézségeknek.

Szabályozás

A biogazdálkodás fogalmát hivatalosan meghatározzák a kormányok. A gazdálkodók számára engedélyköteles, hogy organikusnak címkézhessék eljárásukat és termékeiket, emellett konkrét biosztenderdek léteznek növényekre, állatokra, vadon termesztett termékekre és a mezőgazdasági termékek feldolgozására. Az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok biosztenderdjei megtiltják a szintetikus növényvédőszerek, műtrágyák, az ionizáló sugárzás és a szennyvíziszap használatát, valamint a genetikailag módosított növényeket és egyéb termékeket. Kijelölt bio-ellenőrző testületek végzik a bio-engedélyeztetéssel kapcsolatos vizsgálatokat.

A legtöbb országnak saját programjai vannak a biogazdálkodás engedélyeztetésére, azonban bizonyos EU-s, vagy Egyesült Államok-beli engedélyezők más országok termelőit és feldolgozóit is megvizsgálhatják. Ez a külföldről érkező élelmiszer import miatt igen fontos.

Biogazdálkodási módszerek

Trágyázás

Mivel szintetikus trágyát nem használnak, egy tápanyagban gazdag talaj felépítése és fenntartása organikus anyagok felhasználásával elsődleges érdeke a biogazdálkodóknak. Organikus anyagok hozzáadása lehetséges istállótrágyával, komposzttal, valamint állati eredetű melléktermékekkel, mint a toll liszt vagy a vérliszt.

Mivel az istállótrágya az emberek számára veszélyes kórokozókat tartalmazhat, az USDA csak minimum 90 vagy 120 nappal az aratást megelőzően engedélyezi ezek használatát, attól függően, hogy a növény learatott része érintkezik-e a földdel. Arra az érett istállótrágyára vonatkozóan nincsenek időbeni korlátozások, amelyet tizenöt napon belül legalább ötször átforgattak és a hőmérséklete eléri az 55-77,2 oC-t.

A komposzt organikus anyagokkal látja el a talajt, amely gazdag tápanyagforrás a növényeknek és hasznos táplálék a talajban élő mikrobáknak. Mivel ezek a tápanyagok jellemzően nem mineralizált formában vannak jelen a komposztban, szükség van a mikrobákra, hogy a lebontással párhuzamosan, fokozatosan a növények számára is felvehetőek legyenek. Összehasonlításképpen, a műtrágyákban található tápanyagok eleve a növények számára felhasználható, mineralizált formában vannak jelen, viszont éppen emiatt nagy a kimosódás vagy a Liebig-féle minimumtörvény következtében a nem-hasznosulás valószínűsége.

A talaj állapotának megőrzése érdekében nitrogénkötő növényeket ültetnek, majd forgatnak be a talajba, amely szezonon kívül megvédi a földet az eróziótól és növeli a talaj szervesanyag-tartalmát. A nitrogénkötő vetemények, mint a herefélék és a lucerna talajba való beforgatása növeli a föld nitrogéntartalmát. A zöldtrágyázáshoz használt növényeket elterjedten alkalmazzák a fővetemény előtt és után is, vagy a vetésforgó részeként, valamint egyes növények, mint a gyümölcsfák esetén a sorok közé is ültethetők. A kutatók és a gazdálkodók azon dolgoznak, hogy egy forgatás nélküli, vagy csökkentett forgatású művelést fejlesszenek ki annak érdekében, hogy tovább csökkentsék a talajeróziót.

Növényvédelem

A bio növényvédő szerek természetes forrásokból származnak. Ide sorolhatók egyes élőlények, mint pl. a Bacillus thuringiensis, amely a hernyók távoltartására használható; továbbá olyan növényeredetű hatóanyagok, mint a pyrethrin vagy a margosaolaj. Bizonyos ásványi alapú, de nem szerves növényvédőszerek is engedélyezettek, mint a kén és a réz. A növényvédőszerek mellett a bionövényvédelem biológiai, növénykultúrás és genetikai megoldásokat alkalmaz, hogy minimalizálja a károkat. A biológiai növényvédelem a kártevők természetes ellenségeit alkalmazza, úgymint ragadozó rovarokat (pl. katicát), vagy kártevők élősködőit (pl. darázsféléket), amelyek megtámadják a kártevő rovarokat. A kártevők életciklusát megtörheti a vetésforgó nyújtotta védekezés is. Ennek alapja, hogy egy bizonyos vetemény helyére az azt követő évben olyan vetemény kerül, melyet az előző évi termény kártevői nem támadnak meg. Végül, a hagyományos nemesítés számos olyan növényfajtát eredményezett, amelyek ellenállóak bizonyos kártevőkkel szemben. Ezen fajták használata és a genetikai sokféleség védelmet biztosít a kórokozók és számos növénybetegség ellen.

Érvek a biogazdálkodás mellett

Az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKi) 50 érvet sorakoztat fel a biogazdálkodás mellett. A tanulmány minden érve legalább egy forrásra támaszkodva fogalmazza meg állítását. Az 50 érv közül elsősorban a környezetvédelemhez kapcsolódó állítások kerülnek előtérbe ebben az írásban, de humán egészségügyi és foglalkoztatási kérdésekre is kitér.

A biogazdálkodás egyik legjelentősebb előnye a talaj kíméletesebb használata a konvencionális mezőgazdasághoz képest és ezen keresztül a felszíni vizek és a talajvizek alacsonyabb fokú szennyezése. Az öko mezőgazdaságban műtrágyák helyett szerves istállótrágyát, komposztot és egyéb természetes eredetű tápanyagokat használnak, így a biogazdaságokban 40-64 százalékkal kevesebb nitrát vegyület mosódik a vizekbe, mint a konvencionális gazdaságokban. A szintetikus növényvédőszerek használata is szennyezi a talajvizeket, ezek használata azonban tiltva vagy korlátozva van a biogazdaságokban. A biotalajok lassabban erodálódnak, így hosszabban őrzik meg a mezőgazdaság számára megfelelő szerkezetüket. A talaj jobb szerkezete az árvízvédelmet is segíti, mivel a biotalajok hatékonyabban vezetik el a hirtelen lezúduló nagy mennyiségű csapadékot, így csökken mind a belvizek, mind az árvizek kockázata.

Az ökológiai gazdálkodás mérsékli a klímaváltozást. A biogazdaságok hektárra vonatkoztatott széndioxid-kibocsátása akár 50 százalékkal is alacsonyabb lehet a konvencionális gazdaságokéhoz képest. Az adott területre jutó nitrogén-dioxid kibocsájtás is alacsonyabb, mivel korlátozott a talajba juttatható nitrogén mennyisége. Ennek nagy jelentősége van, hiszen a nitrogén-dioxid hatása a felmelegedésre többszázszorosa a szén-dioxidénak.

Fontos szerepe van a biogazdálkodásnak a biodiverzitás megőrzésében és fokozásában is. A bioművelésű területeken több madárfaj él. Biodiverzitás és gazdálkodói érdekek szempontjából talán ennél fontosabb az apró élőlények erőteljesebb jelenléte. Több pókfaj él a bio földterületeken, amelyek ragadozó életmódjukkal hozzájárulnak a kártevő rovarok létszámának kordában tartásához. A hasznos rovarok, például a beporzók is jobban érzik magukat és szívesebben megtelepednek a biogazdaságok területén. Az ökológiai gazdaságok földjében emellett több giliszta- és futrinkafaj él, amely a biodiverzitás fokozása mellett elősegíti a megfelelő talajszerkezet fenntartását. A biológiai sokféleségre gyakorolt általános jótékony hatást jól szemlélteti, hogy egy brit kutatás szerint a bioföldeken 85 %-kal több növényfaj, egyharmaddal több denevérfaj, 17 %-kal több pókfaj és 5 %-kal több madárfaj él, mint a hagyományos művelésű területeken.

A biogazdálkodás környezeti előnyei mellett az emberi egészségre nézve is jótékony termékeket állít elő. A biotej a hagyományos tejelőgazdaságokban előállított tejhez képest több omega-3 zsírsavat tartalmaz, amely többszörösen telítetlen zsírsav. Ezen zsírsavak előnyben részesítése a telített zsírsavakkal szemben csökkenti a szív- és érrendszeri betegségek, valamint a rák kialakulásának kockázatát. A biogyümölcsöknek és -zöldségeknek magasabb a hasznos antioxidáns tartalma, amely szintén segít a szív- és érrendszeri betegségek, valamint a rák megelőzésében. A biogyümölcsöknek emellett magasabb a rosttartalma, jobb a szilárdsága és az érzékszervi értékelések során is rendre magasabb pontokat érnek el. Mindezekből az következik, hogy a biogyümölcsök jobb fogyasztói élményt nyújtanak a hagyományosan termelteknél.

A felsorolt szempontokon kívül a biotermékek termelése és fogyasztása társadalmilag is előnyös. Élettani előnyei révén csökkenti az államháztartás egészségügyi kiadásait. Számos munkahelyet teremt, mivel a biogazdálkodás a konvencionálisnál jóval kézimunka igényesebb. A szakképzett munkaerő terén is lehetőséget biztosít az elhelyezkedésre, mivel a szabályozások betartatása és a fenntartható és egyben nyereséges gazdálkodás menedzsmentje jól képzett munkavállalókat igényel. A vegyszerhasználat csökkentése és a természetes tápanyagforrások és növényvédelmi eljárások használata a gazdálkodók egészségét is javítja, mivel egy egészségesebb munkakörnyezetet hoz létre.

Az ÖMKi tevékenységéről részletesebben a https://www.biokutatas.hu/ weboldalon olvashatnak, ahol az 50 érvet eredeti formájukban is megtalálják.

Az tehát teljesen világos, hogy környezetvédelmi és egészségügyi téren óriási előnyök rejlenek a biogazdálkodásban (és ezek a pozitívumok természetesen összefüggenek a fentarthatósággal). De ha tisztán a mezőgazdaság globális fenntarthatóságának szemszögéből nézzük, a legfontosabb ellenérv, hogy az ökológiai mezőgazdaság – annak tényszerűen 15-20%-kal alacsonyabb terméshozama, és ebből fakadó nagyobb területigénye miatt, a jelenlegi (túl)fogyasztási szokások mellett – önmagában nem elégséges válasz a 2050-re 9 milliárd főt számláló emberiség globális élelmiszerellátásának kihívására.

Mi lehet a megoldás, melyik termelési rendszer lenne akkor megfelelő? A válasz az, hogy önmagában egyik sem, a sikerhez a fogyasztási szokások változására is szükség van.

A közelmúltban több nagy jelentés – legutóbb a a Food and Land Use Coalition (FOLU) nemzetközi kutatási konzorcium „A bolygónk egészséges étrendje” című tanulmánya – is megállapította, hogy a világ jelenlegi mezőgazdasági és élelmezési rendszere fenntarthatatlan. 

Viszont, ha a fogyasztási szokásaink – a média által is közvetített társadalmi tudatformálásnak köszönhetően – megváltoztathatóak, 2050-re, (hipotetikus) 100 százalékos arányú ökológiai gazdálkodási modell mellett is akár 4 százalékkal alacsonyabb lehetne a jelenleginél az emberiség termőföld szükséglete.

A kutatások alapján a két leginkább fenntarthatatlan fogyasztói szokásunk jelenleg az élelmiszerpazarlás (mintegy 30 százaléka a megtermelt élelmiszernek hulladékként végzi) és az abraktakarmányozáson alapuló állati termékek, elsősorban az ipari állattartásból származó hús, de ugyanígy a nagyüzemi tojás fogyasztása. A takarmány megtermelése kiterjedt mezőgazdasági területeket igényel. A sok esetben kontinenseket átívelő szállítmányozás és a kérődzők gáztermelése pedig nagyban hozzájárul az üvegházhatású gázok globális kibocsátásához.

Az átlagos napi hús fogyasztásunk, valamint az élelmiszerpazarlásunk felére csökkentésével óriási lépést tehetünk a fenntarthatóság irányába. (Magyarországon pl. a sertés- és a baromfihús-fogyasztás a 60 dkg/hét WHO egészségügyi ajánlás közel duplája).