Olvasási idő: 6 perc

Néhány évtizeddel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna azt feltételezni, hogy Zala megye akár fontos déligyümölcs exportőr is lehet a jövőben. Ma már azonban ez egyáltalán nem tűnik lehetetlennek. A klímaváltozás amellett, hogy komoly fenyegetést jelent Magyarország agráriumára, új lehetőségeket is hoz magával. Például egyre többen ültetnek déligyümölcsöt termő növényeket, néhányan pedig már a nagyüzemi termesztésbe is belefogtak.

A gránátalmára, a fügére, a datolyaszilvára és a kivire még napjainkban is hajlamosak vagyunk úgy tekinteni mint déligyümölcsökre, amelyek kizárólag mediterrán vagy egyéb szubtrópusi környezetben érzik jól magukat. A valóság azonban rácáfol erre. Rövid vizsgálódás után rájöhetünk, hogy ezen gyümölcsök napjainkban már nevelhetők hazánkban, egyesek típusok termesztése pedig már üzleti céllal is folyik. Ebben az írásban megismerhetünk az említett növények közül néhányat, amelyek Magyarországon is sikerrel termeszthetők és gyümölcsöt is hoznak.

A gránátalma a Közel-Keletről és Közép-Ázsiából származik. Előbbi helyszín alapján joggal feltételezhetnénk, hogy a növény a forró nyarakat és az enyhe teleket szereti. Közép-ázsiai származása azonban megmagyarázza, miért vannak olyan fajtái is, amelyek télállók, akár az őshonos magyar gyümölcsöknél is ellenállóbbak a hideggel szemben.

A Salavatski típusú gránátalma ideális lehet azok számára, akik hazánkban kívánnak gránátalmát termeszteni. Ez a fajta önbeporzó és három méter körüli magasságot ér el. Ami határozottan alkalmassá teszi a hazai termesztésre, az a hideggel szembeni toleranciája: akár a -15 oC-os hideget is túléli, emellett a talajra vonatkozóan sincsennek nagy igényei, ha az viszonylag laza szerkezetű. Az aszállyal szemben is ellenállóbb, mint a legtöbb fajta. A gyümölcsök nagyok és halványvörösek, a termés lédús és édes, a növény már 2-3 éves korában termést hozhat.

A füge jelenléte hazánkban évszázadok óta nem újdonság. A népdal szövege szerint „Sárgul már a fügefa levele”, feljegyzések pedig arról is szólnak, hogy a török hódoltság idején a Gellért-hegy déli lejtőin már termesztették a gyümölcsöt. Tömegesen azonban napjainkban sem fordul elő hazánkban, és a hobbikertészek között sem nevezhető a legnépszerűbb gyümölcsnek. Vannak azonban olyan változatai, amelyek kiválóan alkalmassá teszik a hazai termesztésre.

A Hardy Chicago nevű fajta az egyik leginkább toleráns a hideggel szemben: a nevével ellentétben Szicíliából származik, a -15 oC-os, gyökérzete a -28 oC-os hőmérsékletet is elviseli. Az önbeporzó növény laza szerkezetű, 6-6,5 pH adottságú talajon érzi a legjobban magát. Fája 3-5 méteresre nő meg. Gyümölcsei késő nyárra vagy kora őszre érnek sötétlila, barna színűvé, ekkor szedhetők le. Magyarországon már évek óta bevált, igen jó hidegtűrésű fajtákkal is próbálkozhatunk, ilyen például a Györöki lapos és a Babits. Közös jellemzőjük a fagytűrés (-15°C), egy évben általában kétszer is termést érlelnek, júliusban és az ősz folyamán. Telepítésük országosan ajánlható, meszesebb talajon is jól fejlődnek.

A datolyaszilva (más néven hurma, khaki) őshazája Ázsia trópusi és szubtrópusi hegyvidékei, azonban Törökországtól Spanyolországig jelenleg is nagy mennyiségben termesztik, és megfelelő alanyon (pl. Diospyros virginiana) a télállósága is jó. Az ébenfafélék családjába tartozó fa 10-15 méter magasságot ér el, fényes zöld leveleivel önmagában is a kert dísze lehet. Talajtípusra közömbös, teljes napfényre és magas tápanyagtartalomra van szüksége, vízigénye közepesnek mondható, de meghálálja az öntözést, −20 °C-ig télálló, de fiatal korban a tövet takarni kell. Mivel októberben, november elején szedhető és utóérés nélkül fanyar, sem a madarak, sem a rovarok nem károsítják. Hűvös helyen tartva hónapokig fogyasztható puha, édesre utóérő gyümölcse. Példaként a Rojo brillante fajtát ajánlhatjuk, amelynek jó a termésbiztonsága.

A kivi sem tartozik a legnépszerűbb, hazánkban termesztett gyümölcsök közé, sem a haszonnövények közül, sem a hobbikertészek körében. Ezt a déligyümölcsöt azonban 2012 óta hazánkban is termesztik nagyüzemi körülmények között. A termesztés Zala-megyében zajlik 4 hektáron. Minden októberben tonnaszámra szüretelik a kivit, a magyar boltokban már sokfelé kapható. Ha a termés tovább növekszik, a következő években az export is kilátásba kerülhet.

A kivinél nem kell olyan óvatosan bánnunk a fajtaválasztással, mint a korábban említett két növény esetén. Érdemes azonban figyelembe venni, hogy a legtöbb fajta kétlaki, az önporzók gyengébb termést produkálnak. A legtöbb fajta elviseli a -10 oC-os hőmérsékletet, így, ha figyelünk arra, hogy napos vagy félárnyékos helyre ültessük, hazánk legtöbb részén termeszthető, hiszen a fagyzugos területeken kívül ritkán van ennél tartósan és jelentősen hidegebb. A kivi a félárnyékos területeken érzi magát a legjobban. Egyes extrém hidegtűrő fajták, mint a Actinidia kolomikta akár a -40 oC-ot is elviseli, bár az ezt követő évben a termés elmaradhat. A növény a jó vízellátottságú, laza szerkezetű, magas tápanyagtartalmú, 5,5-7,5 pH értékű talajokon érzi magát a legjobban. A futónövény 3 méternél valamivel magasabbra nő, termését hazánkban ősszel, jellemzően októberben szüretelhetjük. Mivel a gyümölcs utóérő, hónapokig eltartható a hidegben, alma közelében remekül érlelhető.

Amellett, hogy a gránátalma, a füge, a datolyaszilva és a kivi a magyar kertek nagyrészében már termeszthető hobbiszinten, a jelenlegi és leendő gyümölcsgazdáknak is komoly ambícióik lehetnek a növényekkel kapcsolatban. Helyes fajtaválasztással és a megfelelő terület kiválasztásával nincs kizárva a gyümölcsök nyereséges termesztése. A zalai példa arra is rámutat, hogy nem elvetendő gondolat, hogy egyes déligyümölcsök hazai piacát magyar termelők lássák el, és valamikor a jövőben akár exportáljanak is belőlük.