Klímaváltozás társadalmi következményei Miskolcon

Dr. Nicholson beszélt a klímaváltozás társadalmi következményeinek azonosítási kihívásairól, valamint arról, hogy nevezhetünk-e társadalmi jelenségeket a klímaváltozás eredményének. Ezzel összefüggésben felhívta a figyelmet a gyakran elhanyagolt katasztrófakockázat csökkentési tanulmányokra, amelyek régóta bizonyítják, hogy a „katasztrófák” ritkán természeti jelenségek, sokkal inkább társadalmi, politikai és gazdasági tényezők eredményei. Ezt a nézetet jól példázza a provokatív kijelentés: „Nem a földrengések ölik meg az embereket, hanem az összeomló épületek”.

Amikor a „klímához való alkalmazkodásról” beszélünk Gyakran elfelejtjük, hogy az „alkalmazkodás” egyszerűen csak egy új technokrata kifejezés valami régire: a kultúrára. A kultúra egyszerűen a közösségek által létrehozott hagyományok, technológiák és szokások rendszere, amelyeket problémamegoldásra alkottak meg saját konkrét környezetükben, ami természetesen változik a régió, éghajlat és általános körülmények szerint. Ebben az értelemben egy olyan társadalom, amely sebezhető a természeti katasztrófákkal szemben, a földrengésektől a klímaváltozásig, egyszerűen nem alkalmazkodott megfelelően, vagy nem megfelelő a kultúrája.

Ebben az érvelési kontextusban fontos megjegyezni, hogy amikor a klímaváltozás miatti sebezhetőségről beszélünk, a vita gyakran a globális dél társadalmaira összpontosít, amelyeket legtöbbször a nyugat-európai hatalmak gyarmatosítottak az elmúlt évszázadokban. Sok esetben új kultúrák kialakulásához vezettek a gyarmati tapasztalatok és a későbbi iparosodás, valamint az európai-amerikai mintákra alapozott politikai gazdaságok megérkezése. Ezen kultúrák nem voltak alkalmazkodóképesek a körülményekhez.

Ez felveti a kérdést: a klímaváltozás problémája a globális déli országokban elsősorban a klímával vagy inkább a kultúrával kapcsolatos?

Ehhez hasonló kérdések kerültek megvitatásra Dr. Nicholson előadásán.