Bármit is mondjon az ellenzék és a zöld civil szervezetek, a 2023-ban felülvizsgált Nemzeti Energia és Klímaterv megfelelő útiterv a klímasemlegesség felé vezető úton.

A felülvizsgált NEKT mellett természetesen sem az ellenzék, sem a civil szervezetek nem mentek el szó nélkül, s habár elismertek némi pozitív elmozdulást a napenergia hasznosítása terén, továbbra is keveslik a megújuló energia részesedésének növelésére vállalt 29%-os célszámot, mondván az EU tagállamok átlagos vállalása 32% volt 2030-ra, ami a felülvizsgálati kör után várhatóan 42,5% lesz.

Természetesen – a német radikális zöldekhez hasonlóan – a magyar ellenzék és a hozzájuk kötődő civilek továbbra sem veszik figyelembe azt a tényt, hogy a megújuló energiaforrásokra nem önmagukért, hanem az üvegházgázok és egyéb légszennyezőanyagok kibocsátásának csökkentése miatt van szükség. Ebből a szempontból tehát a dekarbonizáltan és kibocsátásmentesen működő atomerőművi áramtermelés is tisztának számít, amit az EU taxonómia rendelete el is ismer. A magyar villamosenergia szektor 65-70%-ban már ma is klímasemleges, a felülvizsgált NEKT számai alapján pedig 90%-ban lesz az 2030-ban.

Az ellenzéki és civil szakértők pozitívumként említik, hogy a felülvizsgált NEKT-ben megjelenik a szélenergia kapacitások bővítésének terve, azzal a megjegyzéssel, hogy ezzel együtt a szélenergia továbbra is igen csekély szerepet kap majd a jövőben. Szerintük a szélenergia a villamos energia rendszer stabilitását, az importigény csökkentését és a kiegyenlítő energia mennyiségének csökkentését is segíthetné, hiszen a napenergiát jól kiegészítő energiaforrás, mely jellemzően más idősávokban képes magasabb termelésre, mint a nap. Az első megjegyzésünk ezzel kapcsolatban az, hogy már eddig sem gátolta senki azt, hogy nagyobb legyen Magyarországon a szélerőművi áramtermelés, kapacitásnövelő modernizációra már eddig is volt lehetőség a Metár tendereken keresztül. Csak az volt a baj, hogy a naperőművi áramtermelés sokkal olcsóbb, mint a szélerőművi, így ez utóbbi nem tudott labdába rúgni az árversenyben. A második megjegyzésünk az, hogy az időjárásfüggően működő szélerőművek sem alkalmasak kiszámítható, tervezhetően rendelkezésre álló kiegyenlítésre, mivel a rendszerirányító szemszögéből a termelésük gyorsan változó és nem tudható előre. Ugyanúgy készenlétben kell tartani a fosszilis kiegyenlítő és tartalék kapacitásokat, mintha szél nem is lenne.

Az ellenzéki és civil szakértők keveslik a geotermális energia kétszeresre nővő hőpiaci megjelenését is, hiszen mint írják, a potenciál adott lenne a további ambiciónöveléshez. Ebben tulajdonképpen egyet is érthetünk, hiszen a jelenlegi hasznosítás 6 PJ/év, a reménybeli geotermális vagyon 105– 130 PJ/év, a reálisan kitermelhető vagyon pedig nagyjából 60 PJ/év, azaz a 2030-as 12 PJ/éves kitermelés még mindig csak a lehetséges hasznosítás 20%-a. Itt van persze rögtön két kérdés, melyek abból fakadnak, hogy a geotermális energia nem feltétel-mentesen hasznosítható, mint a szél- és a napenergia, hanem feltételekkel. Amennyiben nem fenntartható a geotermikus energiatermelés, akkor a rezervoárok kimerülnek, nem száz százalék, hogy megújulók maradnak. Ezért a kérdés az, hogy a rendelkezésünkre álló geotermális energiát hány évig, rövidtávon, vagy hosszútávon is használni akarjuk, illetve teljesíteni tudjuk-e a kivett termálvíz visszasajtolását a kinyerésre használt geológiai rétegekbe. Miután a geotermális energiával kapcsolatban csak a földhő áll rendelkezésre korlátlanul, de a megfelelő típusú tárolóközeg és maga a termálvíz nem, a fenntarthatóság alapja itt a megfelelő közegbe való visszasajtolás.

A hőszivattyús fűtési rendszerekkel kapcsolatban ugyanez az ellenzéki és civil szervezetek kritikája: a 3%-os hőpiaci részesedésük 2030-ban messze a bennük rejlő potenciál alatt marad. Csakhogy itt sem egy egyváltozós egyenletről van szó. A hőszivattyúk áramszükséglete 8-, 10-, 12-, 14-, 16 kW, közepes teljesítménnyel számolva 1 millió új hőszivattyús fűtési rendszer napi 12000 MW áramfogyasztást jelent. Összehasonlításképpen Magyarország jelenlegi napi csúcsfogyasztása 7490 MW és ennek több, mint 30%-át így is importálni szoktuk.

De most nézzük a részleteket, hiszen az ördög mindig itt rejtőzik.

Abban mindenki egyetért, hogy a most tapasztalható tendenciákhoz képest a 2050-es klímasemlegesség eléréséhez mind az EU-nak, mind Magyarországnak erőteljesebben kell csökkentenie az ÜHG kibocsátását, tovább kell növelnie az energiahatékonyságot, csakúgy, mint a megújuló energia arányát. A Bizottság ún. Fit for 55%! (Irány az 55%!) javaslatcsomagjában már EU-szintű cél a kibocsátások 55%-os csökkentése 1990-hez képest, a megújuló energia részarányának 32%-ra növelése a végső energiafogyasztásban, a primerenergia fogyasztás 32,5%-os csökkentésével együtt. A tagállamoknak ezért a Nemzeti Energia és Klímaterveik (röviden: NEKT) 2023-as aktualizálásánál, figyelembe kellett venniük az új, ambiciózusabb éghajlatvédelmi törekvéseket.

A NEKT 2023-as felülvizsgálata során a Fit for 55%! javaslatcsomagnak való megfelelés érdekében Magyarország vállalta, hogy 2030-ra legalább 50%-kal csökkentse a bruttó üvegházhatású gázkibocsátását 1990-hez képest. A jelenlegi bruttó kibocsátásunk 60 millió tonna CO2eq, ami 37-38%-os csökkenés az 1990-es bázisévhez képest. Az egy főre jutó kibocsátás terén pedig a 6. legjobb eredményt produkáljuk az EU-ban (1. ábra). Míg a hatékony országimázs építésük miatt nagyon zöldnek tartott országok – pl. Dánia, Ausztria, Finnország és Németország – korántsem teljesítenek ilye jól.

1. ábra - Az egy főre eső bruttó és nettó ÜHG kibocsátás EU tagállamokban 2020-ban. Forrás: European Environment Agency, EUROSTAT

Mindezt úgy értük el, hogy eközben 15%-kal csökkent az energiafelhasználás és a bruttó hazai termék bővülése 2-3 százalékponttal az eurózóna átlagos GDP növekedése felett járt. Ez igenis példamutató gyakorlat az éghajlatvédelem területén.

A fentiek logikus folytatásaként Magyarország felülvizsgálta a megújuló energia felhasználás célszámait is. A NEKT 2023-as felülvizsgált változatában deklarálta, hogy a 2020. januárjában vállalt minimum 21% helyett legalább 29%-os megújuló energia részesedést ér el a bruttó végső energiafogyasztásban mind a villamosenergia termelésben, mind a hőpiacon, mind a közlekedésben (1. táblázat). A megújulóenergia-irányelv átdolgozott tervezetével összhangban növelni fogja a megújuló energia részarányát a hűtés-fűtés ágazatban is évente 1 százalékponttal 2021 és 2025 között, illetve legalább évi 1,3 százalékponttal 2026 és 2030 között. Emellett a megújuló energiaforrások és a hulladékhő hasznosítás aránya évi 2,2 százalékponttal növekszik a távhőszolgáltatásban. A felülvizsgált NEKT nagy lehetőségeket tulajdonít a lakossági hőpiacon a geotermális energia távhőszolgáltatásba való fenntartható bevonásának, illetve a hőszivattyús technológiáknak, amelyre jelentős támogatások elkülönítését javasolja.

A közlekedés zöldítése tekintetében mérvadó Uniós megújuló energia irányelv jelenleg felülvizsgálat alatt áll. A tervezet értelmében Magyarországnak az alábbiak közül az egyiket biztosítania kell a közlekedési célú üzemanyag-felhasználás tekintetében:

• 2030-ra a megújuló energia a közlekedési ágazat teljes energiafogyasztásának legalább 29%-át érje el,

• a közlekedési ágazat üvegházhatású gázok intenzitásának legalább 14,5%-os csökkentése 2030-ig valósuljon meg.

A közlekedés zöldítési tervek esetében a felülvizsgált NEKT átvette a Jedlik Ányos Terv 2.0 2019-ben publikált célszámait. Ezek szerint 450000 elektromos járműnek kell forgalomban lennie Magyarország közútjain 2030-ig, és országszerte 45000 elektromos töltő telepítésével kell addigra segíteni ezek kényelmes használatát. Folytani kell az elővárosi vasút korszerűsítési programot a nagyvárosokban, kibocsátásmentes tömegközlekedési járművekre kell cserélni az elavultakat (pl. városi elektromos buszok, trolibuszok, villamosok), a Zöld Busz Program mellett meg kell valósítani a Zöld Kamion Programot. Ennek együtt kell járnia a kapcsolódó elektromos töltőállomások és telephelyek fejlesztésével (P+R, B+R, intermodális csomóponti beruházások).

Legfőbb energiahatékonysági célunk, hogy az ország végső energiafogyasztása 2030-ban ne haladja meg a 2005-ös 750 PJ-os szintet, nem változott. A jelenlegi érték 802 PJ, amit hatékonyságnöveléssel és zöldítéssel csökkentenünk kell. A felülvizsgált NEKT-ben az első verzióhoz képest részletesen számszerűsítésre került az energiamegtakarítás mértéke is: 336 PJ kumulatív végső energia megtakarítást tűztünk ki 2030-ig, ami 61 PJ új megtakarítást jelent 10 év alatt.

Az épületekhez köthető energiafelhasználás terén a cél az, hogy a hazai 4,4 milliós lakás- és épületállomány 90%-a közel nulla energiaigényű legyen 2050-re. A Hosszútávú Épületfelújítási Stratégia egy 3%-os éves felújítási ráta elérését tűzi ki 2030-ig a teljes lakásállományra vonatkozóan, ez több, mint 130000 felújított lakás évente. Ezzel a rátával mintegy 20%-kal csökken a lakóépületek teljes energiafogyasztása és a CO2-kibocsátás 2030-ig. Ugyanebben az időszakban a cél a középületek felújítási arányának évi 5%-ra emelése. Ha ez fokozatosan megvalósul, akkor a középületek teljes energiafogyasztása és a CO2-kibocsátás 18%-kal csökkenthető.

Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a közel zéró energiaigényű és kibocsátású épületek arányának jelentős növelése már régóta az EU Bizottság klímavédelmi tevékenységének a fókuszában van, előrelépés azonban nem igazán történt EU-szinten sem. Azért nem, mert ez a legköltségesebb és legkevésbé ellenőrizhető módja az épületekhez köthető energiafelhasználás dekarbonizációjának. Az ilyen jellegű felújítások műszaki színvonala nagyon sok esetben nem volt megfelelő a múltban, különösen az idősebb épületek esetében. Ezért szükséges egy minőségbiztosított, auditált vállalkozói kör kijelölése a munkák elvégzésére és a folyamatos monitoring és ellenőrzés a jövőben. Azt tudni kell, hogy egy klímasemleges épületállomány létrehozásának legegyszerűbb és leggyorsabb módja, ha létrehozunk egy 100%-ban dekarbonizált és megújuló villamosenergia szektort, és az épület fűtés-hűtés rendszereket, valamint a teljes háztartási energiafelhasználást erre a tiszta villamosenergiára alapozzuk. A közintézményeken kívüli épületállomány egy részének energiahatékonyság javítását pedig a tulajdonosok belátására bízzuk, természetesen kedvezményes banki zöldítési hitelek biztosításával.

Természetszerűleg az energiafelhasználás csökkentése prioritás, ugyanakkor ennek érdekében gazdasági növekedés esetén sem az ipar, sem a közlekedés energiafelhasználása nem korlátozható. Cél, hogy GDP növekedésének üteme egyre nagyobb mértékben haladja meg az energiafelhasználás növekedését, és hogy a GDP végső energiaintenzitása tovább javuljon, 2030-ra 0,429 toe/millió Ft alá csökkenve.

A megújuló villamosenergia-termelés a jövőben is a fotovoltaikus (PV) áramtermelés bővítésére összpontosít. A beépített kapacitás a jelenlegi kb. 5500 MW-ról közel 12000 MW-ra növekszik 2030-ra. Zárójelben jegyezzük meg, hogy a NEKT 2020-as kiindulási változatában 6000 MW fotovoltaikus áramtermelés volt a cél 2030-ra, melyet valószínűleg már 2024-ben elérünk, úgy, hogy 4-5 évvel ezelőtt még 340 MW volt a beépített kapacitás. Pár év alatt tizenhatszoros megújuló fotovoltaikus kapacitásnövekedés, ami annak köszönhető, hogy a naperőművi áramtermelés már szinte állami támogatás nélkül, piaci alapon is megáll a lábán. A szélerőművi ágazatban is növekedés várható, bár a beépített kapacitás nem nő majd olyan mértékben, mint a PV. A jelenlegi kb 330 MW-tól 1000 MW-ra 2030-ig.

Az időjárásfüggő naperőművi kapacitások robbanásszerű növekedését azonban nem, hogy nem követte a kiszabályozási és tárolási kapacitások növekedése, hanem ezek még csökkentek is az elmúlt 5-10 évben. Ezért a megújulók integrációja érdekében indokolt mind a hálózat jelentős fejlesztése, mind a rugalmas kapacitások bővítése. Fel kell készíteni a villamosenergia-hálózatot, különösen az elosztóhálózatot a decentralizált kapacitások növekvő terjedésére. Az elosztóknak is fel kell készülniük az aktív rendszerüzemeltetésre.

Az energiatárolási piac ma gyakorlatilag nem létezik Magyarországon, így szinte a nulláról kell indulni (jelenleg mintegy 20-25 MW beépített akkumulátor kapacitás működik pilot jelleggel az egész országban). A villanyenergia tárolási képességek növelését a kormány jogalkotási és pénzügyi ösztönzők kombinációjával kívánja elérni.

A 2023-ban felülvizsgált NEKT adatai szerint 2026-ig mintegy 500-600 MW összteljesítményben épülnek ki energiatárolói létesítmények Magyarországon, amely kapacitás 2030-ra 1 GW-ra növekedhet. Itt azonban mindenképpen növelni kell az ambiciókat!

A megújuló biogáz és biometán hasznosítására cselekvési program készül, elősegítve a földgáz import csökkentését. A hűtés-fűtés szektorban mindenesetre közel kilencszeresére nő majd a biogáz felhasználás, 10 ktoe-ról 87 ktoe-ra 2022 és 2030 között. A geotermális energiáé pedig duplájára, 148 ktoe-ról 292 ktoe-ra ugyanezen az időtávon, míg a szintén földhőt hasznosító hőszivattyú kapacitás 2,8-szorosára, 89 ktoe-ról 253 ktoe-ra.

A Mavir adatai szerint az országos erőművi termelés 2022-ben 33,61 TWh volt, a teljes bruttó villamosenergia igény pedig 45,76 TWh (a különbözet az import részesedése). Ebből a Paksi Atomerőmű termelt 15,81 TWh-t, ami a hazai termelés 47%-a. A 2030-as évek elejére megépül és üzembe áll a Paks-2 Atomerőmű, ami várhatóan legalább olyan hatékonyan működik majd mind az elődje, ami akkor még szintén termelni fog. A két atomerőmű együttes teljesítménye 35 TWh körül lesz, ami az akkori 60 TWh körüli áramfogyasztásunk nagyjából 60%-át adja majd. Ez két nagyon pozitív dolgot fog jelenti. Ez egyik, hogy önellátók leszünk áramból, a másik – hogyha a két atomerőmű termeléséhez hozzáadjuk a 30% fölötti megújuló áramot – a villamosenergia szektorunk 90%-ban dekarbonizált, azaz 90%-ban klímasemleges lesz.

Energia-szakpolitikai javaslatok

Az ÜHG kibocsátási megújuló energetikai és energiahatékonysági célok elérése érdekében – egyben szem előtt tartva az ellátásbiztonsági szempontokat a jelen energiaválságos, háborús körülményei között – első helyen, szélesíteni kell a hazai megújuló energia hasznosítási palettát. Ez a szándék látszik a 2023-ban felülvizsgált NEKT olvasása közben is és így volt ez a 2011-ben az Országgyűlés által elfogadott Nemzeti Energiastratégia 2030 dokumentumban is. Az azóta eltelt időszak tapasztalatai azt mutatják, hogy vissza kell térni ehhez a megközelítéshez. A 2023-ban felülvizsgált NEKT céljai alapvetően helyes irányt jelölnek ki, de mindig készen kell állni a nem politika által motivált szakmai párbeszédre. Ennek szellemében megfogalmaztunk néhány javaslatot a konstruktív együttműködés jegyében.

A legfontosabb tennivalók:

  • A rendszerszintű flexibilitás növelése érdekében meg kell építeni a Mátrai Erőmű telephelyén a környezetvédelmi hatóság által nem kifogásolt 600 MW-os, 3 GWh tárolási kapacitású szivattyús-tározós erőművet.
  • Folytatni kell az egyeztetéseket egy hasonló erőmű megépítéséről, esetleg Szerbia területén, a Paksi Atomerőmű és Paks-2 Atomerőmű leszabályozását elkerülendő.
  • Atomerőműveinket hidrogén termelési képességgel is ki kell egészíteni, és ki kell építeni a Közép-Magyarországi hidrogén infrastruktúrát, a hidrogén-alapú Dunai hajóközlekedés, vasúti közlekedés, közúti teherszállítás és tömegközlekedés pilot projektjeinek a beindításával. Meg kell vizsgálni a Dunferr CO2 kibocsátásának hidrogén tüzelőanyag használatával való csökkentésének lehetőségét és anyagkisérleti szinten a hidrogén földgáz ellátó rendszerbe való keverését.
  • Bár hosszútávon a hidrogén perspektivikus, ne felejtsük el, hogy a biogázból tisztítással előállított biometán már rövid távon is használható s földgáz rendszerbe való feltöltésre. Több független hazai és EU-s tanulmány is kimagasló biometán termelési potenciálról ír Magyarország tekintetében, rövid távon földgáz szükségletünk 10-15%-a, hosszabb távon akár 40%-a is kiváltható lenne a megújuló biometánnal.
  • Annak érdekében, hogy az időjárásfüggő áramtermelés ne eredményezzen időjárásfüggő ellátásbiztonságot, időjárásfüggő fogyasztói árakat és időjárásfüggő frekvencia-stabilitást, egyre fontosabb lesz a szabályozott fogyasztás általánossá tétele. Ösztönözni kell a növekvő számú kistermelő vagy másnéven prosumer (jellemzően háztartások, kisebb cégek) szabályozói központokba, más néven aggregátorokba való tömörülését és a háztáji áramtárolás lehetőségének széleskörű elterjesztését. Az aggregátorok piaci szereplőkén képesek az egyes, területileg akár egymástól teljesen elkülönülő termelők és szabályozható fogyasztók energiapiaci tevékenységét koordinálni például menetrend-csoportok kialakításán keresztül (5 MW alatt). Ugyanilyen okokból ösztönözni kell a 0,5 MW alatti KÁT erőművek összevonását.
  • Miután a villamosenergia import kulcsszereplővé lépett elő a hazai ellátásbiztonság szempontjából, vizsgálat tárgyává kell tenni az import forrás országok villamosenergia szektorát jellemző azon rizikófaktorokat, amelyek befolyásolhatják exportképességüket. Ezek változása ugyanis alapvetően befolyásolhatja nem csak a magyar, hanem az EU ellátás biztonságát is.